Befásultság és fáradtság

Heyho emberek!

A tegnapi éjszakám borzalmasan hosszú volt, nem tudtam rendesen pihenni, valaki annyira erősen gondolt rám, hogy egész éjszaka csak forgolódni tudtam az ágyamban. Ma reggel, meg úgy ébredtem, hogy visszafeküdtem aludni, annyira fáradt voltam. Plusz tegnap este fájt a fejem, de nem szedek be rá gyógyszert, mert úgyis majd elmúlik. A napi napra tervezett találkozómat lemondtam és itthon fogok alukálni, meg amire marad erőm azt hiszem nem vagyok jól... kicsit sok mindent vezetek most egyszerre az életemben és most van a végkimerülés szintje. 

Megint olyanokat érzek, hogy nem vagyok elég jó... nem sikerült pont úgy ahogyan szerettem volna... szóval kicsit elveszve érzem magam megint. Másokat nézve, magam kis nyominak látom, meg egy magatehetlen embernek, meg sosem leszek olyan jó, szóval a depis énem előjött a csigaházból és nem tudok mit tenni. Az meg, hogy másoknak elmondjam ezt nincsen értelme, hiába motiválnak az már nem hatásos rám nézve, egy mosolyt tud belőlem előcsalni és belül meg sínék, hogy aha, ja, persze. Szóval inkább nem mondok semmit sem, ha kérdeznek csendesen és fájdalmasan elpusztulok belül és nem kell ebből senkinek semmit sem látni, jobb ez így...

Egy újdonság, múltkor Szonjának készítettünk egy próbaBabát és visszakerestem, neki itt blogon, megmutatás céljából az enyém hogyan készült. És olyan jókat nevettünk az ostoba szalagcímeken, hogy visszafogok időnként térni, arra, hogy Címeket adjak és ne ilyen un-kreatív dátumokat... befásultam és uncsi lettem ahogyan én úgy a blog is. Plusz nincsenek már ilyen kellemes álmodozó bejegyzéseim sem... Felnőttem uncsi lettem... :c A nagy szerencse az egészben, hogy még írok egyáltalán... 

Az unkrreatívság ellen, tegnap este voltam egy tetováló szalonban, ahol Zsófi dolgozik már két éve és volt olyan kedves meghívott magához, hogy menjek be ha van kedvem beszélgetni és olyan jó volt, hogy motivációkkal teli haza értem és nekifogtam rajzolni meg színezni, de ahogyan az lenni szokott 30 perc után, mindent visszadobtam a helyére és eluntam... rájöttem ez csak egy érzés, és lehet ha nem kezdek vele semmit sem, akkor tovább nőtt volna bennem és telt volna a pohár, de most kiöntöttem és bumm két világ között sehol sem állok, mélypont.

Vasárnap elvileg jönnek hozzám a lakásba forgatni... rendet kellene csinálni, de annyira nem akarom hogy most jöjjenek... és szépnek és okosnak meg olyannak kell legyek, amilyen akkor vagyok ha 120%osan működöm, de most ez hogy fog menni... sehogyan sem. Azt hiszem... Magányosnak érzem magam, érzelmi dilemmákkal telve, értékrend ítéletek helyességének kérdéseivel tele, a saját életem szükségszerűségének kérdéseivel tele meg sok más eléggé nem kis dolgokkal.

Az AC közelgő versenyére össze Ps-eltem a progress képeket, más csak az elől-hátul-oldal nézet hiányzik és küldhetem el... lehet ma lesz a napja, hogy magamra veszem és ellövöm azt a pár képet. Végül átjött Szonjám és megtettük, amit a dolog megkövetelt! Ilyen lett a végeredmény, szorítsatok nekünk majd vasárnap feltéve, ha indulhatunk! <3