A képregényről

Hey ho népek!

Bevallom a nagy hév, amivel indítottam a képregény rajzolást azt hittem, hogy örökre befuccsolt. Mivel sok-sok-sok, tényleg sok ötleteim van mindenre... csak hát néha elég nehezen rendezem a dolgokat össze a fejemben. Gyakran elveszek a részletekbe és mellék szálakban, de ezt is meg lehet tanulni.... csak idő kell hozzá és türelem. (A bordacsomózást is 4 év alatt tanultam ki, mire eljutottam arra a szintre ahol már nem kell leírás és képes könyv, mit hova kellene csomózni.) Na mindegy tehát a lényeg az, hogy: nagyon nehéz úgy képregényt rajzolni, hogy nincsenek lefektetve egy történet alapjai. Éppen ezért, a nemes célom érdekében, hogy a rajzolt történeti verzió elkészülhessen, drága barátommal Shade-del írom a történetet. Róla annyit érdemes tudni, hogy rendkívül kreatív és lendületes írói vénával megáldott tehetség. Vicces, mert még ma is, elveszve a sorok között olyan hajnal négyig írtuk a cselekmények láncolatát. Totál beleszerettem a sztoriba. Azt hittem, hogy amit én kitalálok egyedül az biztos.... de szerencsére tévedtem, mert közösen írni a legjobb dolog a világon és hihetetlenül izgis lett. *Köszi Shade!!!* ^^