Univerzum Kabbe!

Üdv!

Ma rendkívül felnőttesen sikerült NEM viselkedem! Végre túlságosan laza önmagam voltam, ritka pillanatok egyike... egy tróger, semmire kellő neveletlen bunkó tuskó, aki szabadnak született. XD Reggel 7:30 csörög az előre felhúzott vekkerem jelezvén, hogy iskolába kell induljak. Álmos fejjel nézem a kijelzőt, 2 perc szerencsétlenkedés után, végre elkussoltatom a kis eletronyos zajgépet, durcásan magamra húzom a takarót és vissza aludtam. Hanem a kis szemét megint rákezdett.... mondom hát az anyádba má'! Akkor lett az az érzés bennem, hogy a világ ma tehet egy szívességet mindenki kapja be és mindenkinek a jó édes anyukáját. Persze nem mondtam ki, de majd legközelebb így kezdem a napot egy kiadós kocsis káromkodással. Ebben a szellemiségben visszafeküdtem aludni, és valamikor felkeltem.... 

Most a reggeli dolgok tetejébe kaptam egy csomó kis apró feszültséget, és most úgy érzem mindjárt felrobbanok. Remélem mihamarabb úgy hozza a sors, hogy sikeresen elköltözhetem a saját kis életembe, mert napról napra érzem ez már nekem nem elég. Nincs egy ajtó, amit magamra csukhatnék, nem lehet olyan színű a szobám amilyet akarok???, nem hallgathatom olyan hangosan a zenét ahogyan nekem tetszik?, nem tarthatok kupit a munka asztalomon. Na Fuck! Az inter-perszonális zónámba belemászni főbűn, nem fogom visszafogni magam, sőt használni fogom a belső állatom erejét és haragját és ha a területemre téved valaki szétszedem szó nélkül, túl sokáig voltam túl kedves és elnéző. Ennek ma vége! 

Estére tervezek még egy kisebb rombolást is... csak, hogy a belső káoszt kicsit csillapítsam. Lehet ha kiadom magamból, akkor megtudok végre nyugodni addig is zene be, világ ki! A héten, az aki az agyamra megy 1 otthagyom a fenébe szó nélkül, 2 vagy elküldöm a halálf@szára pörögni anyázások közepette! 

Az univerzum meg ma bekaphatja ténylegesen is!