Megint visszaléptem féllábbal az önsajnálatba, megint bennem van az érzés hogy tök felesleges bármit is csinálni. Elégedetlen vagyok magammal sok szempontból is a szomorú az hogy már magamhoz is úgy állok hozzá, hogy mindegy. Közben elnevetem magam kínomban és belül meg visszajönnek régi dolgok... sokan akarnak segíteni, de nem tudnak. Úgy érzem nincsen értelme az életemnek, ahogyan nekem sem. Tegnap hajnalban ezt rajzoltam... tükrözi, azt ami bennem van.
No igen... nekem soha semmi nem lesz elég jó.... bárcsak más ember lehetnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése