Hali Emberek!
Éppen töröm a fejem, felesleges dolgokon, megint, hiszen nincsen is jobb dolog annál, ha az ember gondolkozik, nos van bár ne tudnék, akkor könnyebb lenne elviselni magam, meg másoknak is... Utálom, hogy soha nem élhetek teljes életet, nekem nem adta meg a sors, deal with it, whatever. *vállatvon*
Azon gondolkozom, ha ma eltűnnék vagy megszűnnék létezni, lenne olyan aki sírna értem? Lenne olyas valaki akinek hiányoznék, a legjobb ebben, hogy soha sem fogom megtudni, sem életemben sem máskor. De nem számít napról napra éldegélek, annyi a szerencsém, hogy itthon élek és körülöttem van a családom egy létező része, így mindig van valami mozgás az életemben. Minimális, de legalább van, ha egyedül élnék szerintem rövid időnbelül, valószínűleg szuicid hajlamaimnak teret engedve, önkiírtásba kezdenék. Szépen lassan...
Jaj elkalandoztam. Holnapra teljesen kész lesz a jelmezem és nem kell rajta semmit sem igazítsak. Itt ez kép a jelenlegi helyzetről.
Messze nem tökéletes, de tőlem ennyi telt ki, anyait-apait beleadtam, és ez lett belőle. Igen még mindig a kard festés van hátra...de egyben a cucc, vigyázni fogok rá, hogy sokáig egybe maradjon. Conon majd meglátjuk, mennyire leszek nyerő vagy sem, de nem igzat , lesz ami lesz. Én megpróbáltam amit tudtam... :3
Ennyi fért bele! ^^
Hajnali kettőt mutat a vekkerem a gépen... nem vagyok álmos. Sokkal inkább gyötör a magány és az izomláz, de az első sokkal rosszabb. Egyedül sétálni a romantikus holdfény alatt, magányosan feküdni az ágyban, és még tetézhetném amit érzek, száz szónak is egy a vége Foreveröv álón. :C Esténként rosszálmaim vannak, napközben meg a kiábrándító valóság és a sok kétely, meg fájdalom. Igen, tudom let it go, de örökké nem szarhatom, le hogy szar minden....Én tudom mit akarok, de a valami engem nem igazán akar úgy tűnik. :I
Semmi sem a régi már, sajnos. Elromlott a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése