Annyira rossz, úgy rohan az idő mintha kötelező lenne, erről a véleményem a grimasz az arcomon és egy jó nagy káromkodás. Sajnos semmire sincs időm, még magamra sem, de szerencsére a mai napot fenn tartom magamnak, hogy végre pihenjek is. Végre ismerkedek picit ezzel az új blog felülettel, hát lassan de meg fogom szokni az új helyemet persze van benne egy csomó-csomó minden, de azért továbbra is sajnálom a régit... :'( De hát semmi sem állandó és örök, úgyhogy ennyi haladni kell a korral. :P
A Kezdjük előlről című bejegyzésem előtt olvasható dolgokat, a másik blogból költöztetem majd át lassan ide, mert szeretném hogy egybe legyen az egész. Plusz a franc tudja mikor pusztul el végleg a freeblog...
Nem kockáztatok, igen tudom nem lesz kis munka az egyikből a másikba átköltözni, de nekem ennyit megér a sok munka. Szóval majd kitalálok mindent.
Visszamenőleg is fogok írni persze rövidebb beszámolókat, csak az idő a legnagyobb kincs és nekem abból van a legkevesebb. Ilyenkor örülnék annak a kis unalom szabad perceknek ami volt nyáron.... elfogytak, mert válság van. Ez van hozzá kell szokni. Nos azt hiszem mára ennyi... természetesen ha eszembe jut még bármi úgy is írok, mint a kis angyal.
Ma este még fotóztam és fotózkodtunk tesóimmal és lettek hangulatos képek. És mivel őket nem szeretem pakolgatni sehova sem, ezért csak magamat teszem ki, mert én nem szégyenlem a fejemet. Ráadásul az egész totálisan rózsaszínű lett, hát nem fűzök hozzá semmit sem, beszéljen helyettem a fotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése