Egyedül

Nem akarok egyedül lenni, nem normális dolog fenn lenni 3:14 kor, de mit csináljak ha egyszer bennem van ez az érzés pluszban nem tudok aludni. Borzasztó, bárcsak nem egyedül lennék a takaró alatt, lehet hogy akkor bőven jót aludnék. Sajnálom, de rám tört a magány és nem örülök neki, mivel eddig is bőven jól megvoltam nélküle. Hajjj, miért vagyok ennyire nemnormális, valaki mondja meg miért van ilyen ostoba arcom. Sötét van, fázom, éhes vagyok és pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem megoldhatóak a gondjaim. Mivel a legtöbb a fejemben van és azzal, ahogyan látom a dolgokat; talán túlságosan is naiv és álmodozó vagyok. De nem tudok ellene tenni, ahogyan az árnyék sincsen napsütés nélkül, ekképpen, én is ilyen vagyok.

Gondoltam arra, hogy valami egyszerű cset oldalra belibbenjek és mindenféle következmény nélkül írogassak, és rádöbbentem nem megy hiába is megyek be előbb kezdek el olvasni és felfogni mi is történik sem mint leütnék egy sziát vagy valamit. Egyszerűen nem megy, azt hiszem még virtuálisan is totálisan életképtelen vagyok, siralmas.... kiborultam magamtól, egyszerűen egy lehetetlen alak vagyok. Sose akarjatok ilyenek lenni, komolyan csoda, hogy ilyen hosszú időn át életben maradtam.