Rajzos bejegyzés

Annyira borzalmas, hogy már szinte jó...

Ez a mondat és még van pár ilyen, ami néha-néha talán túl sok is az életünkben, de mindig előbukkan. Én, most elsősorban a zenékre gondolok. Utálunk valamit, mert idegesítő és aztán egyszer csak rajta kapjuk magunkat, már mi is dudorásszuk vagy énekeljük a dallamsort. Ami, valahogyan belemászott a fejünkbe, nem tudjuk mikor és hogyan de ott van és nem áll meg csak jön és jön. Nyomasztó és egyben idegesítő a tudat piszkál minket, hogy nem jó és még is szeretjük.

Jöjjön pár rajzos-firkás kép

befejezett festményem:

készülődő kis firkálmányom:

 

Ezt a kettőt ma hajnalban firkáltam és festettem, íme az eredménye:
(még Ps-ben is lusta voltam, szignózni meg lekicsinyíteni...)

 A halacska csak vízfestékkel készült. A fiúka kevert technika, grafittal rajzoltam meg a vázlatát, vízfestékkel és színes ceruzával töltöttem ki és a végén grafittal is rádolgoztam. A nyakba való kék kövecskét, meg festettem és rá Ps-eltem a képre, mert így tetszik.

Ma reggel keltett egy sms, amiben az állt menjek megint castingra... annyira nem tud izgatni már. És a vicc az egészben az, hogy reggel felkelek, be kellene lőjem a hajam, megfelelő ruhákat keresni, venni oda-vissza útra jegyeket, kóvályogni a városban, ott várakozni sokat, mosolyogni a kamerába és eladni magam, amikor semmi kedvem hozzá, kecsegtetnek mindennel a végére az egésznek az lesz, hogy nem engem választanak. Ezért ma a világnak bátran lengetem a középső ujjamat szép magasan és üzenem: Nem megyek sehova sem! Majd ha azt írják, hogy kiválasztottunk és tied a munka, akkor meggondolom... nem fogok többet szaladni, olyan vonatok után, amik éppen kifutnak. :3

A sulis ügyben annyit tudtam meg, hogy amit nem tudok most beíratni bármilyen okból, azokat a jegyeket, majd kérvénnyel és befizetéssel valamikor elkönyvelik. Remek, jobb mint a semmi, de nem örülök neki. Egy tanárom, nem írta meg amikor sokan előtte álltunk, mert úri kedve úgy tartotta... hát köszi szívem szerint, a hiány pótlásnál vele fizetettném ki az én időmet és fáradtságomat, de sebaj. A sok kreditemből, a fele úgy tűnik nem lesz beírva, kb leszarom már. Leakarom adni és hagyjanak. A hócipőm tele van, vizsgák-jegybeírások, intézni valók, nem időben utalt pénzek állambá miatt, 3 hónap gyomorgörcs és megőszülés után már szeretnék pihenni.

Mostmár csak azért is elfogok utazni, a magam mögött hagyom ezt a sok gondot. De jó lesz szeptemberben...előre is utálom.