Szemetel a szív

Annyira szerencsétlen vagyok, hogy az már sértő. Amikor végre már jó idő van, akkor a kedvem megy tönkre... nem értem mi ez, lehet elment végleg az a csepp eszem, ami eddig megvolt. Francessenbele az egészbe! Grrrr. Ma elmentünk, kettő osztálytársammal a Margitszigetre és kurva jól éreztük magunkat, órákon keresztül csak beszéltünk és röhögtünk és sörözgettünk. ( Én és a sör... figyelitek, lehet tényleg baj van) Aztán az utolsó előtti vonatra éppen hogy felpattantam, 2 percem volt elérni...mindegy. Hazaértem és most egy darab semminek sem érzem magam, ott vannak a terveim és ötleteim és álmaim, de ennyire messze még soha nem éreztem magam tőlük. Nem érzem magam továbbra sem jól lelkileg, képtelen vagyok bármire. 

Gondot okoz, az ami általában nem egy darab kakának érzem magamat, szörnyen nem vagyok magamra jó hatással. Ez most ilyen általános fos érzés... amit imádok nem csinálhatom, ami érdekelne ezt nem dolgozhatom, ami kellene nincsen és nem is szerezhetem meg, amit eltudok készíteni sem tudom és amire szeretnék képes lenni az még nem megy. Le vagyok törve, hiszti és sírógörcs van rajtam, eddig nem volt ilyenem, most miért van. Nem lehetne, hogy valaki mással történjen mindez? :(

Egy csomó mindent legszívesebben, most kidobnék a kukába.... kezdve magammal.