Végre eljutottam ide ahol vagyok, az önmegvalósításom kapujának küszöbén még csak most indulok el, és máris van aki visszarántana. El a kezekkel, nem vagyok a régi, már a magam ura vagyok. A kalandok most még inkább hívnak, mint az előtt és ezekre a kalandokra csak én vagyok hivatott. Mivel nekem kellett a próbákat, megpróbáltatásokat és mindenféle dolgokat előzőleg megoldani, s most a jutalmam a végső szabadság. Így most aki húz, gátol, vagy hátráltatni próbál nem fogok figyelmet fordítani felé, és nem lehet megzsarolni, ugyanis már nem olyan módon működöm, mint régen. Ne próbálkozzatok, mert hiábavaló.
Beleléptem abba a korba amikor, nem igazán tolerálom, hogy megmondják mit tegyek és mit ne. A saját drága anyukám nem tud nekem parancsolni, nem értem sokan miből gondolják, hogy rám szólhatnak. Először magukban nézzenek körül, és utána kérhetnek meg esetleg, mert amennyi tisztelet adok annyit várok el, szerintem tök korrekt normális emberi dolog. Na mindegy nem panaszládázom, most ez nem erről szól végszónak csak annyit fűznék hozzá:
Emberek a legtisztelet teljesebben megkérek mindenkit két dologra:
Egy használjátok az agyatokat, ha már van!
Kettő mielőtt kinyitjátok a szátokat, gondolkozzatok!
Egy használjátok az agyatokat, ha már van!
Kettő mielőtt kinyitjátok a szátokat, gondolkozzatok!
Most egyenlőre ennyi, üzenem az univerzumnak hogy Teljesen Szabad Vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése