Más kép a képmás

Nem sok értelme van a címnek, de egy ideje töröm rajta a fejemet... Nincs jó időszakom, azt hiszem megfeneklett a csónakom a végtelen Bermuda háromszögben és elfelejtődött az utazás kezdete és vég célja. Baromira nem érzem jól magam, egy csónakban ülni magaddal, alattam a végtelen víz felettem a végtelen ég levegő és nem tehetsz semmit sem, még csak ringatózni sem, hisz most még hullámok sincsenek. Eléggé ócska tragikomédia tudom jól, de megpróbálom kiírni magamból annak reményében, hátha megkönnyebbülök egy kicsit.

Tudom a világ, azért ilyen gonosz mert én látom ilyennek, lehet valójában nem is az csak a fejemben van a gond. De, ha nem látnám meg, hogy bennem gond van, akkor, hogyan láthatnám meg, hogy a világban van e..nem igaz? Na nem akarok filozofálni, nem az én asztalom. Önvizsgálatom tárgya magam vagyok, beszélek róla egy kicsit. Képzeld el, hogy egyedül vagy a világ nagy eredjében és amit van és használhatsz az csak is a saját akaratod és kreatvitásod és túlélési ösztöneid. Ha nem tudod használni ezeket nem maradsz fenn, mert bizony igencsak farkas törvények uralkodnak és ha nem vigyázol magadra zsákmány leszel. Időközönként felbukkannak segítők de ők sosem lesznek társak, ugyanis nem szabadakaratból lenni társ, az kényszer. És ebben a helyzetben hiába is kérnénk, hogy maradjon velünk, nem tartana túl sokáig.... valami ilyen realmban vagyok és borzalmas harc megy a túlélésért. Könnyed természetem mögött igen súlyos dolgok is vannak szóval nem lennétek a helyemben.

Hajj nem könnyű embernek maradni, de mindenkörülmény között légy ember, hiszen törzsed szilárg és egyenes, az égfele irányítja a fejedet s a földirányába az érzéseid, és érzeteidet. Nincs választásod léted elrendelt és szükségszerű, dolgod a földön örökké csak tanulni s tapasztalni, léted célja a túlélés. Pff ez egy kicsit sem depresszív... te jó ég miért vagyok ekkora idióta? Lehet ha egy kavics lennék szívességet tennék a világnak, és csak "száz millió évenként dobbana meg a szívem". De ne higgyétek, hogy olyan nagy a baj, igazából nem is baj, hogy sokszor megkérdőjelezem magam, így nem tévesztem el az utat... márha lenne. Nincs baj nem olyan rossz a kedvem csak szar ilyen érzésekkel telítődni és ki a ****omnak mondjam el már komolyan, mert nem akarok senkit terhelni, nem kell és nem is akarok senkit lelkiszemetessé változtani elég ha én az vagyok. :D

Na jó mára még egy picit rinyálok és megint befogom azt nagy és haszontalan számat, még jó hogy ezt nem videó formátumban látjátok tőlem, mert akkor még lehet hogy lehánynátok a képernyőt is. Azt meg nem szeretném, hogy nézne már ki szegény elektronikus haszonállatka. A gyomorsavaok ki is marná a LCD-s kijelzőt... istenem most segíts kezdek teljesen meghülyülni, egyre nagyobb hamubasül****ságokat beszélek, hát mondhatom kurvajó. De lehet hogy ilyen ostoba hülyének születtem...Na abba hagytam elhúztam a retkes bakancsomat innen és az óperencián túl. 

Páá, nem tudom megjavulok e lehet sohasem mert .... és a végére egy ego kép of kórsz.