Január 6.

A tegnapi napom, hasfájással ment el... így nem mentem dolgozni sem. Állandó rosszullét stb, nem blogtéma. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamat lekötni valamivel, ha már nem dolgozhatok és még csak jól sem vagyok. Cosplay kellék gyártásba-javításba akartam fogni, természetesen a legproblémásabbat vette elő... és nem tudtam megoldani, úgyhogy visszatettem a sutba.. majd egyszer majd csinálom valamikor kategóriás lett. Aztán, hogy csillapodjon a sikertelenségem érzése neki kezdtem egy madár kardinálispinty fabrikálásnak. Mivel a következő jelmezem a Dmmd-ből lesz Koujaku, ezért gondolkoztam, hogy bevállaljam-e vagy sem, mert vagy fényes diadalt arat az ember vagy kipicsázzák az ellenfelek. Jelen pillanatban a jelmezkészítés ugyan ez, vagy siker vagy kudarc... ritkán van semleges állapot... XD

Beni a kardinális pinyt

Szóval a képen látható karaktert... társ állatot, mondom jó egy életem egy jelmezem... megpróbálom. És elindult a nap. Előkészítettem a terepet hozzá, mert tudtam, hogy kupis és szemetelős lesz. A kosz-play, és viccentől milyen igaz a szemétből, meg a hulladékból csinálunk kincseket... aranyművesség... khm inkább ez a modern kor alkimizmusa. Szemétből aranyat! Ez még Nicholas Flamel sem tudta űberelni, pedig ő állítólag oroszlán pisiből aranyat, az aranyból meg a bölcsek kövét készítette, a potter világban. Hű kicsit elkalandoztam szóval menjünk tovább a vizeletkövé-----, az alkimizmustól. >.<

Nem attól király egy jelmez vagy egy kiegészítő, hogy milyen anyagból van... hanem a hogyan-ja. Legalábbis a személyes véleményem nekem ez, mert egy terítő is lehet szép, de ha nincsen beszegve és csak úgy lengedezik az oldalán a foszló szálak halmaza, valljuk be elégéé lehangoló látványt nyújt. Szóval legyünk stílusosak és igényesek magunkra és a munkánkra is, mert amit kiadunk a kezünk közül az mindenféle tekintetben tükröz minket. :) Back to the main story.

A purhabos maradékokat előkapartam, 5 referencia kép kinyitva + az eredeti képek is. Gyors sablon rajzolás, s már vágtam is a habot. Először a fej lett meg egy külön darabból, majd a test, a szárnyak. Drótból csavartam a láb alapjait is. Kisebb simítások igazítások hozzá és már kész is volt a modell, érdekessége az lett, hogy véletlenszerűen, de sikerült egy kis csavarást belevinni az alakba, így életszerű lett a madár és a póz.

(A szárnyakat direkt faragtam kicsire, mert a végére extrákat azaz tollakat terveztem.) A modell darabokat, nagy gondosan körbe csomagoltam celluxxal, mindenhol, hogy a purhabot kitakarjam. A következő réteg már a festős ragasztószalag volt, amit mindenki szeret, mert univerzálisan mindenre jó! 

1 órán keresztül aprítottam a fát késsel és karapáccsal, de megérte, mert megcsináltam a gettáját is. Az egyensúllyal nagyon sok gondom volt, mivel könnyű szerkezetű, de csak sikerült megoldani. Addig hajtogattam a lábát, amíg be nem állt fixre. A gettából is csiszolni kellett, hogy jó legyen, mármint hogy stabilan álljon rajta a csirke. :D 

Első 3 réteg barna akril festéktől így nézett ki... nem mondok rá kommentet, a facebookon rendesen megírtam félfáradtan a képcímét, amit ide most nincsen kedvem kimásolni. Szóval erről a képről a veréb kis története jut eszembe amit itt egy nagyon régi bejegyzésemben lehet olvasni. *megpróbálja belinkelni, de nope* ŐŐŐ, hát azt hiszem a freeblog, megsemmisült... sajnos. De ez várható volt. Még jó hogy én hülye, amikor váltottam, mindent kimentettem 110 MB nagyságba a háttértáromra. Szóval, most ezt se vadászom be ide... >:@ Ennyivel lett kevesebb a világ. Nos a festék rétegek egymás után szép sorra jöttek a sötéttől a világosig. Majd a legvégén felapplikáltam a tollakat is, ami atom durva munka volt... vagy legalábbis macerás.Ez lett a végeredmény:

Tádááám, utána még elmentem kutyázni a nagy ködben feltoltam a képet 3 helyre és beájultam aludni, ekkor volt 2 vagy fél3. Magamhoz képest meglepően szuper-special-awsesome lett, főleg mert életemben először csináltam madarat... És meglepően tetszik a saját munkám... szóval level up. :3