Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont