Miért van az, hogy megismerkedtem régen emberekkel talán ideiglenesen barátságokat is kötöttünk, majd egyszerűen szépen és lassan eltűntek a látókörömből? Ezeket barátságokat próbáltam kötni újként és sikerültek is, de aztán egyszer csak nevek maradtak a semmiben és újra idegenek lettünk... nem értem miért. Sokszor van ez így, vagy csak így van?
Zavar és ezen események sorozata arra próbál irányítgatni, hogy felesleges törekedni kialakítani ezeket újra, mert minden múlandó és nem kell barátkozni. Azonban mégis ha nem tesszük meg akkor meg mi leszünk a véres rongyok, hogy nem vagyunk eléggé társas lények... kezdek kicsit belefáradni ebbe a múlandó jelenségek áradatába, lehet az lenne a legjobb ha ködbe veszne a hangom és a nevem is, mint a rég múlt legendái és titok övezne s akkor nem érne több csalódás. Lélekben azt hiszem nagyon koros vagyok, szívemben örök gyermek és testemben pedig fiatal-felnőtt.
De a vicces az, hogy ennek ellenére a belsőlényem állandóan kalandokat keres az új emberek személyében és kitudja miről maradok le, ha nem kutatok újabb és újabb emberek után. Reménytelenül veszett ügy vagyok, de nem adom fel amiben hiszek az vagyok.
Zavar és ezen események sorozata arra próbál irányítgatni, hogy felesleges törekedni kialakítani ezeket újra, mert minden múlandó és nem kell barátkozni. Azonban mégis ha nem tesszük meg akkor meg mi leszünk a véres rongyok, hogy nem vagyunk eléggé társas lények... kezdek kicsit belefáradni ebbe a múlandó jelenségek áradatába, lehet az lenne a legjobb ha ködbe veszne a hangom és a nevem is, mint a rég múlt legendái és titok övezne s akkor nem érne több csalódás. Lélekben azt hiszem nagyon koros vagyok, szívemben örök gyermek és testemben pedig fiatal-felnőtt.
De a vicces az, hogy ennek ellenére a belsőlényem állandóan kalandokat keres az új emberek személyében és kitudja miről maradok le, ha nem kutatok újabb és újabb emberek után. Reménytelenül veszett ügy vagyok, de nem adom fel amiben hiszek az vagyok.
Hát igen, az élet sajnos ilyen... "múlandó jelenségek áradata"... emberek, állatok, tárgyak, pillanatok jönnek és mennek, csak mi magunk vagyunk "állandóak" az életünkben... ezért kell megpróbálni mindent jól megbecsülni és kiélvezni... elmúlik minden..
VálaszTörlésIgen, én igyekszem egy kis napsütés lenni ebben a világban, bár nagyon nehéz. Van pár szép pillanat, amiért érdemes "kisütni és felragyogni".
TörlésIgen, az emberek jönnek és mennek. Ez az élet rendje, mindenkitől megkaptad azt amit ő adhatót neked, és tovább is állt. Sok barátot szereztem eddigi életem során, most viszont egyedül vagyok nincs mellettem olyan igaz barát senki. Most nekem jó így. Nincs az életemnek olyan területe amelyhez kellene egy barát, elvagyok. A barátoknak is meg van a helye és az ideje, óvodai társak, kis iskolás barátok, középiskola, kollégium, egyetem stb. Soha nem szabad a változástól félni, hidd el nekem, a monoton mindennapok rosszabbak ennél.
VálaszTörlésSzervusz Dalarann! :D
TörlésHűű, egyre jobban érzékelem, hogy lehet kicsit pesszimistán írtam amit írtam... x'D így a kommentekből ítélve. Bár lehet, hogy a feldobott kő is alapjáraton az. Egyébként nincs olyan sok barátom, csak időnként úgy érzem, hogy megint eggyel kevesebb lettem, elhibáztam valamit és azért "hagytak el". Alapjáraton, meg tök egyedül vagyok, talán jobban, mint mindenki és szerintem ez nem jó, bár tény a szobámat nem osztanám meg akárkikkel. Időnként felüdülés tartozni valahova, egyébként tényleg monotonok a napok életem részei, azok a legrosszabbak.... :D
ÁÁÁ távol van ez a pesszimista bejegyzésektől, még nem olvastál egy olyan igazi pesszimizmussal jó alaposan átitatott bejegyzést. Én már csak tudom, örök pesszimista vagyok :D Mikor koliban elbúcsúztam azoktól akiket korrepetáltam, akkor kaptam tőlük egy bort amire rágravíroztatták: "Eszem szerint pesszimista vagyok, de akaratom és hitem arra vezet, hogy optimista legyek." Megköszöntem nekik, és mikor átvettem akkor nevetve a bort nézve a következőket mondtam nekik: "Tudjátok, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolok, hiányérzetem lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedvem." Aztán, együtt egy jót nevettünk. (Az idézet Clara Sánchez, spanyol írónőtől származik.)- Nagyon jók a könyvei -
VálaszTörlésJa akkor jó, akkor még nem romlottam el szerencsére. A bánatföldes dolgokat már lassan sok ideje kerülgetem, nem szívesen süllyednék oda vissza. :P Kedves ajándék, biztos célzás volt... :P Hmm érdekesen gondolkozol, tényleg van benne valami örök pesszimizmus, és most nem bántásból írom. :D Bocs, nekem meg időnként khm piszkous a fantáziám, nálam tudod az elmegy a kedvednek, akár több megoldása is lehet.... bocsi magas labda volt, nem lehetett kihagyni. X"D
TörlésA magas labdákat soha sem szabad kihagyni, mert olyanok mint az utolsó égve maradt gyertya a szüli napi torta tetején, el kell fújni mert ha nem teszed akkor mindig van valaki aki megteszi.
VálaszTörlésBölcsen gondolkozol kedves Dalarann. És ez milyen igaz, még jó hogy időnként maximalista vagyok és elfújom egyszerre mindet... bár akkor a játékosságnak annyi, egyenként lehet nem kellene. No, majd ha legközelebb lesz születésnapom, akkor egyenként fújom majd el a gyertyákat! Meglátjuk mennyivel másabb. :D A gondolatok által született egy új... :D
Törlés