31/366

Az utolsó mocskos nap is eltelik ebből a hónapból! Repül az idő! 

Ma leütöttem magamnak egy biciklit, holnap megyek és át is veszem, ha minden nagyon király, akkor azzal jövök haza! :3 Egyébként meg ma gyöngyöket válogattam szét üvegekbe, aztán megfűztem belőlük, egy gyönyörű karkötőt. :3 Ilyen lett. 

Egyébként ma egyáltalán nem voltam beszédes hangulatban, habár ettől nem volt rossz kedvem... csak nem igazán tudta beszélgetni. Elővettem a súlyzókat is február rettegj, a kis 6 kilósakkal megpróbálkozom... de már előre bennem van, hogy gáz meg ciki... de valahonnan folytatni kell. Szeretnék idén nyáron fitt lenni.. Azt nem próbálom behazudni magamnak, hogy szép és jó testem lesz... mert nem cél. Csak szeretnék úgy 70 kiló lenni és szálkás, mint a halacskák általában. Nem baj, ha nincsenek felhő méretű izmaim... nekem nem kellenek... Egy filigrán kis ékszer szeretnék lenni. :P

Mennem kell kutyasétára... aztán alvás holnapra van dolog bőven, sőt egész hétre!! :I

30/366

Hajnalban beájultam reggel nyolckor és aludtam vagy bő négy órát, amikor is jött a telefon, hogy dolog van menni kell. :"D Nem örültem neki, de ha menni kell, akkor menni kell. Szóval felöltöztem és mentem is, átbeszélgettünk jó pár órát. Mire megint csörgött a telefon, hogy változik a program, menni kell be a büdös-pest-city-be mert megjött a novemberi fizetés... A január tökéletes lezárása volt ez.

Hazaértem este 18:00 körül és azóta lustálkodom, pakolászom és gondolkozom, hogy holnap mennyi mindent kell elintéznem. Huh és megint hajnali nem tudom hány van... szeretlek idő tényleg. :"D Mehetek is alukálni így kettőkor.

29/366

Leutaztam 10:23 az S 50 jelzésű Monor felé tartó vonattal Péterire, anyutól még volt annyi bőr az arcomon, hogy elkérjek rá pénzt, de szerettem volna menni. Mire megérkeztem felemelkedett a köd, és lassanként elkezdett szitálni az eső. Én az állomástól egészen begyalogoltam faluig, 2x is megálltak kocsival, hogy ne vigyenek-e be. Mondtam nem kell, mert lehet, jönnek majd értem a szembeforgalmi sávon. Persze nem mondtam igazat, sétálni akartam érezni a hűvös esőcseppeket a bőrömön, a nedves levegőt magamba szívni és leballagni azt a pár kilométert a nagy erős és semmire kellő hosszú kövér lábaimmal. Amik egyébként másoknak nem is az, de én meg nem szeretem a testem sok részét... de majd egyszer jön valaki akinek nem az lesz a fontos, hogy milyen vagyok kívül, hanem milyen ember vagyok és milyen kincsen vannak belül, de mindegy. Reménykedem még azért, hogy keressen meg a bizonyos személy engem, de nem áltatom annyira magam, hogy olyan nagyon kellenék neki, mindegy. Februártól nem keresem feleannyit sem mint, eddig... ha ez kell történjen, hogy eltűnünk, legyen így. Ettől nekem nem fog kevesebbet jelenteni, úgyan úgy szeretem.

Öhm igen ott tartottam, hogy ezeken gondolkoztam, ezeken is gondolkoztam a sétálás során, majd egy kereszteződésnél lettem figyelmes arra, az érzésre, hogy nem jó irányba megyek. Becsuktam a szemem és új irány felé vetettem magam, majd kiderült nem tévedtem, a vendéglátómba éppen-csak-hogy-nem beleütköztem, mert annyira bámultam a sáros és félig beázott bakancsomat. Eltöltöttük a napot beszélgettünk, de nm olyan sokat az időjárástól és sok más dologtól eléggé levertek voltunk... de persze nem volt annyira rossz, csak nem voltunk olyanok mint a napsütéses tavasz, az időjáráshoz hasonlóak voltunk. Lassúk, lusták, szürkék, csendesek.

Aztán visszafelé is vonat haza, de ez már a régi vicinális volt, de nem zavart, vonat, vonat... A-ból visz B-be, teljesen jó nekem mindegy volt már. A kökin lesétáltam a buszomhoz, tömve volt azért én még besurrantam az emberek elé, felhördült a járgány, záródott az ajtó és már gurultam is hazafelé. Este pontban hatra itthon voltam és onnantól elindult a szenvedés... senki sem ír vissza, mindenkinek eljött a péntek és máris egyedül maradtam megint. Se pénz nem maradt nálam és más sem. Levetettem a ruháimat, átöltöztem itthoni játszós ruhába, megvacsoráztam majd beültem egy kád forró vízbe és a telefonnal a kezemben próbáltam lehiggadni és elfoglalni magam, de esélytelennek bizonyult. Sajnos a percenként frissített tumblr és facebook sem segített ebben, közel 30 perc után eldobtam a telefont és becsuktam a szemem. Ellazítottam magam, mély levegőket vettem és megpróbáltam csak létezni, kizárni a fejemből mindent amivel telítődtem. A víz tökéletes közeg volt, hogy meditáljak, és létezzek, ne érezzem a testem eggyé váljak az elemi érzéssel a vízzel és a levegővel. A vízben és vízen lágyan ringatózó ki nem nyílt lótusz virág voltam... Éreztem ahogyan lassan felkel a nap és a szirmaim lassan kiengednek és óvatosan kinyílnak, persze nem sikerült teljesen kinyílni, félénk és óvatos módra csak éppen hogy kitárultak ezek a virágfejek.

Majd visszatértem a valóságba, bőven rossz volt egy ilyen meditációs élmény után. Leengedtem a kád hideggé vált vizet, felöltöztem és kidőltem a kanapémra, mellém behuppant a kis kutyám és közel másfél órán keresztül úgy szeretgettem, mintha a saját vérem volna. Elmeséltem neki az érzéseimet és a gondolataimat, mint ahogyan mindig is szoktam, cirógattam szüntelen és megunás nélkül, majd láttam hogy valami kis fájdalmas pontja van, ott egy kellemes masszírozást is szervizeltem. A szeretet, az amikor a másik ember igényeit nézed és nem a sajátjaidat... és elgondolkoztam, hogy én képes vagyok szeretni, bármit és bárkit. De engem nem, és ez nem az én hibám. Én akkor és most is mindenkiért 120-200% mindent megtettem amit szívvel-lélekkel-testemmel-eszemmel és még kitudja hányféle képpen... elfáradtam, hogy én mindig adok és alig kapok. Nekem nem megfogható dolgok kellenek erre döbbentem megint rá. Ölelés-csók-szép szavak-simogatás- odabújás- nevetés- mosolygás.... ilyenek kellenek, a törődés a szeretet és hogy egyszerűen érzem és tudom kész. Biztonságra vágyom ebben a bizonytalan létben. Szóval ezt mind jelen élethelyzetben a kutyám biztosítja ami valahol kárpótol, és egyben van amikor spontán elsírom magam, hogy egy kutya... 

Fenn maradtam egyenlőre... lehet átcsábul hozzám spontán ma estére 3 vendég. Ha jönnek a hajnali járattal jöjjenek, ha nem akkor nem semmi vész. Ez a péntek nem vidám, nem jó és végképp nem érzem azt, amit általában péntek este kellene az ember hogy érezzen. :I Hát szóval ilyen volt ez a mi nap....  Ha tudnék, most sírnék bőven, de inkább úgy vagyok vele, hogy kár a könnyeket pocsékoni, plusz most annyira egyenes vagyok az érzelmi görbémen, hogy nem is lehetséges opció ez.

28/ 366

Egész nap gyöngyöket hímeztem, ma kisütött a nap a lelkemben. :3 Sütkéreztem amennyit tudtam, kinyitottam a lelkem reteszeit, beengedtem az embereket és a fényt is. Furcsa, de nem rossz. 

Ez lett a munkám eredménye.

27/366

Tejfehér köd mosta össze a kinti világot, az ablakomból nézve, csak szürke pacákat láttam... A szokásos időben keltem fel egész nap vártam, hogy megcsörrenjen a telefon. Nagypapám hívását vártam, de csak pár órával ezelőtt hívott fel... nem örültem neki, reggel óta azért keltem fel, hogy menjek hozzá, de a nap teljesen hiábavaló volt.

Az egész napot, azzal töltöttem, hogy nyakig beöltözve ültem a gép előtt közel 200 oldal álláshirdetést olvastam végig, de hiába. Nem történt meg ma sem a csoda, mindegyik állás amire mennék olyan dolgokat kér ami nem én vagyok, vagy amihez minimum már kétszer meg kellett volna váltanom a világot. 

Leültem délután filmezni kicsit, romantikus-szomorú hangulatban, újra megnéztem az egyik kedvenc filmemet. Nem mondom, azt hogy végigbőgtem, de volt pár pillanat, amikor meg kellett álljak, mert a szegény kicsi szívem a főszereplőével együtt darabokra tört. Jelenlegi életem erről szól... a törött szívem, az összetiport zavarodott lelkem és a fejemben ellenkező dologról. Egy dolog tartja bennem a varázslatot, a hit, hogy minden úgy alakul ahogyan alakulnia kell. Egyébként meg, ha esetleg, tényleg széthasad a szívem, akkor sohatöbbé senkinek semmit..

A jó hír viszont, hogy... ja állj! Nincsen jóhír. :"c Az ez évre vonatkozó versírást abba hagytam 20. magasságában. Miért? Annyira zaklatott vagyok, és annyira nincsen bennem már sok minden, amivel neki indítottam, hogy képtelen vagyok bármit is írni, magamról, róla, magunkról. Elfogyott az üzemanyag... remélem azért még néha fogok verset írni.

Előpakoltam a súlyzókat is, 5,8 kilósakra állítottam őket, egy a baj mivel mentálisan és lelkileg nem vagyok jól esélytelen, hogy emelgessem őket. Se motivációm hozzá, se kitartásom, plusz kinek??? :c Tök mindegy, kábé ha így nem vagyok jó, akkor minek erőlködjek? Úgysem fognak észrevenni! Félig már feladtam és bedobtam a törölközőt... inkább maradok egyedül, ezt én még egyszer nem akarom átélni, olyan vagyok mint egy szellem. Szó szerint.

A testemben úgy ver a szívem, hogy a bennem levő ürességben visszhangzik, minden dobbanása. Egyre többször kívánom azt, bárcsak ne dobbanna többet bennem..... minden ami körbevesz felesleges. Bárcsak másoknak adhatnám a sok javaimat, adottságaimat, a lélegzetem, mert az én életem hiábavaló, csak egy partra vetett hal szánalmas vergődése egy nagy pocsolyában...nem biztos hogy másfél hónapon belül, el szeretném fújni a gyertyákat a születésnapomon...

Sajnos, a sötétség lassanként átszövi a testem, mindennap egy kicsi odalesz belőlem... nem tudom hogy hol és mikor jön majd a következő állomás az életemben, de ez az út és vele az utazás most nagyon kellemetlen. Félek, rettegek a saját démonaim üldöznek, nem tudom hogy valós az érzékelt veszély vagy csak a démonaim által keltett illúziók. Nem jön a segítség, magamtól senki sem menthet meg... de úgy tűnik senkinek nem is áll szándékában. Bárcsak álomba merülnék, hosszú boldog álomba, ahol minden valóra válik, én visszaváltozom azzá a napsütötte emberré, aki voltam, és az is maradok életem végéig. Soha többé nem kísért meg a gonosz, nem törnek rám kínzó kérdések, önvád és kételyek a fejemben. 

Hol vagy ilyenkor Isten? Hallod az imáimat? Az egyetlen ajándékod számomra, csak a remény? Meddig tudod nézni a szenvedésemet, meddig hagysz így? Sosem felelsz hívásomra, miért? Ekkora nagy a bűnöm?

és csendesen könnyeim kicsordulnak és úgy mosódik össze a világ, ahogyan a tejfehérbe burkolózott táj.

26/366

Felkeltem az ágyból azóta megállás nélkül varrok, kézzel és géppel... visszaaktiváltam a facebookt, hogy az emberek eltudjanak érni... van aki azt hitte hogy meghaltam. :D Bár igaza lett volna X"D. Mindegy...

Nem tudom mit mondhatnék... fáj a csuklóm, gyanús, hogy inhüvelygyulladásom lesz?

Ezek készültek ma egyébként.

25/366

Esik a hó és lassanként nem csak a táj, de én is kezdek kifakulni... elfáradtam és nem egy picit. Ma reggel az ágyam kivetett magából, nagyon kényelmetlenül aludtam, jóformán alig tudtam pihenni, hiába aludtam el időben. Feltöltöttem az önéletrajzomat meg a hülyeségeimet, a profession.hu-ra hátha találok valami állást. Nem hiszek magamban, megint eljött ez az állapot. Lehet lassan tényleg segítség után kell nézzek magamat illetően, mert egyre jobban megyek lefele, csak már nem tudom hova. :I Mindegy ez a kisebbik bajom, hogy jelen pillanatban hogyan érzem magam... tök mindegy. Úgysem megyek ki emberek közé, ha meg ott vagyok sem változik semmi sem.

Az egyedüli dolog, még mindig ami tartja bennem az kevéske érzést, az életből hogy érdemes élni a kutyám. Most már egyre gyakrabban jön oda hozzám, szinte lassan már összenövünk. Most is itt van a lábam mellett és olyan jó érzés, hogy nem hagy el. Nem úgy mint az emberek, akik jönnek mennek és előszeretettel gázolnak át, úgy hogy nem is sejtik az én kis lelkem virágos kertjében mindent letaposnak és tökretesznek, ami sok hónap kemény munka volt. Utálom az emberi fajt... igen simán magamat is. No de mindegy. Továbbra is maradok antiszociális, úgy sem tudok mit kezdeni velük és ők sem velem... próbálkozni lehet, de nem sok értelme van veszett ügy az egész létezésem. A vágyaim, az álmaim és mindenem.

Ha ez egész életemben ennyire csodálatos lesz, akkor nem akarom kivárni a következő születésnapomat, inkább egy üssön el egy busz....:"D Az úgyis mókás halálnak tűnik, feltéve persze, ha nem maga alágyűr, hanem előre lök és kitöröd a nyakad. Mindegy nem részletezem, vannak ilyen szép gondolataim, a tökéletes befejezésről. 

Mit utálok még? Ja igen, hogy munka és pénz nélkül mindig másokon élősködöm... még akkor is ha 0 mennyiségben kellene aggódjak, mert meghívnak, én vagyok a vendég. De nem, tök szar érzés, hogy másokra vagyok kényszerülve és magamnak, magamtól meg nincsen semmi. Ezért nem is szeretek bárhova menni. Köszönöm a világnak, hogy egy olyan évszázadba születtem, ahol senki lehetek ismét. Nagyon király... köszönöm de tényleg. 

Ez a nap is tök felesleges. 

I AM OFF NOW

24/366

Leesett a hó, gyönyörű és mégis szomorú számomra ez a táj. A saját világomat látom benne, ahol mindenki hallgat és sehol sem látok senkit sem, kietlen és magányos ez a holt tér, akárcsak az életem jelen pillanatban...

I think I need a hero! Jelen pillanatban éppen így vagyok, elfogyott a mosoly...404-es error.

A feladás első tünetei:

Mosoly helyett búskomorság
Eljött a pont, hogy NEM akarok kimászni az ágyamból
Csak feketét vagyok hajlandó felvenni
Deaktiválás egy hétre fosbookról
Hetek óta 0 képzőművészeti tevékenység
Emberekkel való beszélgetés epic-fail nem megy
Én már csak aludni akarok
Nincsen olyan szexuális tartalom, ami izgatna
Totális közöny mindenre
És nem nem vagyok jól

Nem biztos, hogy folytatom a versek írását

Nem biztos hogy egyáltalán bármit akarok már

Minden szenvedés

Köszi-Puszi-Pá

23/ 366

15:34

Hideg van, álmos vagyok, az ágyamban fekszem és rendkívül arra vágyom, hogy csoda történjen velem. De, eddig semmi, azt hiszem, lehet, hogy elalszok és pihenek kicsit. Ha lenne bennem erő, akkor lehet, hogy az történne, ami ilyenkor szokott/történhetne.... :) 

18:26

Nem tudom, hogy kellene érezzem jelen pillanatban magam, olyan vagyok mint egy kis lény, aki ül és azon gondolkozik, hogy mi van és miért? :D Abszolút kvantum csend van belül... nagyon félelmetes érzés, keveredve egy csipetnyi fáradtsággal és egy cseppnyi magánnyal, fűszerezve némi nevetéssel és egy leheletnyi álmodozással. Nagy furcsa.

23:00
Elnyomott az álom, de maradt annyi erőm, hogy mindenkinek írjak: ko vagyok.  Miközben én téli álomba szenderültem, elkezdett esni a hó és beborította a tájat a fehér leplével.

20/366

Hol jól érzem magam, és hol rosszul, nem tudom mikor lesz vége... minden esetre minden nappal egyre fakulnak az életjeleim. Nem kell már sokat várjak, hogy széthasadjon újra a szívem. Igen, mindig én rontom el... azt hiszem jobb ha beletörődöm és feladom, törött csontok és vér csupán ez vagyok.

Tegnap az egész napomat elbeszélgettem egy rendkívüli és kedves emberrel, akit a net hullámai sodortak kietlen tengerpartomra. Annyit mondhatok róla, hogy a hét tengert bejárta és én messziről figyelem hol egy magas árnyas fa tövében, hol a hullámokból. Nézem ahogyan a homokos tengerparton jár, egyenlőre.

Közben mi történik a világban, egyre inkább nem számít. Eltűntem és megint bezártam magam, fáradt vagyok, csalódott és a legszomorúbb, hogy még mindig reménykedem. Nem tudom kihasítani magamból, azt hogy akarom...és ha nem volna ennyire fontos, akkor már réges-régen vége volna. Vajon ő küzd belül? Mit élhet át? Gondol még e rám, vagy már felidézni sem akar? 

Az üresség testemben olyan hangot hallat mint ahogyan egy odvas fát a téli hideg szél átfúj, shpfúúúúhhh. És mégis ebben az ürességben szüntelenül ver a szívem, pumpálja az életet és a vért. Minden dobbanása és lüktetése visszhangzik bennem, felemelkedik és lesüllyed akárcsak a kék végtelen óceán a fehér tajtékokkal. Hullámok... olyanok, mint én felemelkednek, majd önmagukba visszabuknak, hangos robajjal, hogy újra felkeljenek és újra meghaljanak. Ez vagyok én egyszerre élő és egyszerre holt.

A mai reggelen gyönyörűen sütött a nap, ezért lőttem egy képet. A szöveg végére beteszem, meséljen e kép tovább helyettem.

19/366

Egész nap mosolyogtam, végre azt éreztem, hogy minden végre kezd visszarendeződni a régi formájába. De jött az este, egy órát vártam csendben, vártam a választ... aztán halkan csendben meghaltam újra.... azóta csak egyre mélyebbre húz a szívemben a bánat. És hogy, megint egy mondattal elrontottam mindent, újra.

18/366

Szeretnék végre egyszer úgy felkelni reggel, hogy tudom élvezni megint hogy élek, van miért felkeljek... 

Az utóbbi elmúlt három hétben annyi szarral kellett megbirkózzak, hogy többször megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek. De mindig időben nyúlnak értem a segítő kezek, és nem hagyják, hogy még jobban elsüllyedjek. Most perpillanat a szerelem miatt, az ígéretek ígéretek maradtak, a szavakat nem bizonyítják a tettek és jelen pillanatban nekem fáj a legjobban és én nem tudok tovább lépni. Ezen a héten szerda óta mindennap sírással kelek és úgy is fekszem le aludni, álom nélkül alszom. Nem tudok enni, inni, örülni... kezdek kiégni, felőröl a tudat, hogy baj van és nem én vagyok aki nem mer beszélni róla... 

Nem tudom mit tegyek. Nem tudok nem gondolni rá... nem tudom elengedni, felemészt a bánat, hogy csak én érzem az ő hiányát. Fizikailag pedig, sokszor van szív fájdalmam, nem tudom hogy ennek köszönhető, de mivel nem volt eddig, valószínű, hogy ezért van. Sokszor elgondolkozom, azon, hogy lehet ideje lenne tovább lépni, mert az életeink jelen pillanatban egyszerűen nem élhetőek így... távol vagyunk egymástól minden értelemben.... *mély sóhajtás* Nem tudom mi lesz, nem tudom meddig bírom még úgy, hogy a szívem nem esik szét....

*8:46 elmegy önéletrajzot írni*

Azóta már háromszor elsírtam magam... florence baszdmeg imádlak, te vagy az én meg mentőm, az életeink közös fájdalom szívszálakon futnak. Amit megélünk azt művészetben tudjuk átadni és megélni, feldolgozni és a világnak tovább adni. Mai napom érzés világa...

17/366

Felkelés után, amíg a többiek mosogattak, a nappaliban rendet tettem és elpakoltam valamint be is ágyaztam magunk után. Később kicsivel filmet néztek én csak fél szemmel néztem, a telefonomat nyomkodtam inkább... sajnos a family guy nem kötött le annyira. Nem rossz, de ahj. dedós volt akkor, jelen pllanatban.

Első adandó alkalommal, hazajöttem mert elromlott a kedvem. Itthon megölelgettem anyámat, hogy mennyire faszom kivan mindenkivel hogy állandóan csak bántanak. Aztán beültem a gép elé és beszélgettem két emberrel szkájpon, megnyugtattak, nagyon jól esett hogy 3 ilyen nehéz nap után álltak mögöttem és eltudtak kapni. A nagy Ő pedig egész nap a saját kis egyéni dolgain dolgozott, én nem bántom érte, de ma is hiába vártam rá... gondoltam írni fog, de elfelejtett megint. Nem tudom meddig bírom még, hogy ennyire nem vagyok sehol a fontossági listán. Hazugság amit mond? Én vagyok túl naív? Ennyire sok a dolga és én vagyok paranoiás? Nem vagyok eléggé türelmes? Nem tudom.... egyikre sem tudok már a helyes választ.

Minden egyes napom, egy újabb nap a pokolban. Jó így élni, az egyetlen biztos pont az életemben, hogy a kutyám szeret, és szeret velem aludni, imádja ha simogatom, jól esik neki, ha megpuszilgatom, szeret velem beszélgetni, szereti ha énekelek, sosem panaszkodik a főztömre és mindig hálás, mindig ott akar lenni ahol én is vagyok, és nem zavarja ha néha csúnya vagyok és csak egész nap feküdni szeretnék és haldoklani.  Olyankor csak felugrik rám és lefekszik rám/ mellém/ az arcomba... Szeretném, ha a párom is ilyen lenne, de már én lassan nem hiszem, hogy van ilyen ember. elfáradtam. És lassan már nem marad bennem szeretet, hit, és kitartás.... Szomorú vagyok, csalódott, összetört, kiégett, reményvesztett és úgy érzem, hogy az egyetlen jó megoldás, ha nem élnék tovább. 

Tajtékká változnék és színes szappan buborékok ként a magasba emelkednék. ."3

16/366

Kelés után neki indultam összekészülni, mert délután utaznom kellett székesfehérvárra, mert meghívtak. Hát összekészülés előtt még volt időm beszélgetni szkápjon, de félig törött vérző szívvel és sok reménnyel zárult a beszélgetés, így indultam el otthonról. Háromra kint voltam az állomáson és utána alig pattantam fel a vonatra, már indultam is. Végig szólt a zene a fülemben, viszont nem volt wifi, hogy bassza meg. 

A legújabb vagis a legmodernebb vonaton ültem ezért nrm vágom, miért nem volt net...

Leértem a fehérvári vonat állomára, és onnan másztunk is tovább a vendéglátóm házába. Főztünk finom vacsit, óvatosan de iszogattunk, filmet néztünk és aztán lelki terror jött, sírtam, összetörtem és úgy ért utol a reggel, hogy csak 3 órát aludtam.

15/ 366

Felkeltem és hímeztem még egy picit, a nap eredménye ez lett. 

Este bulizni voltunk a ReD Ruinban a barátaimmal, csak becsípnem sikerült és inkább szórakoztunk sem mint buliztunk. Nem énekeltünk nem táncoltunk, csak beszélgettünk, néha nagyokat nyerítettünk és nagyon sokat nevettünk. Olyan este kilencre futottam be az én 5 ribimhez, aztán később jött a többi is. Nagyon kellemes volt a hangulat, ittunk finom piákat én bevallom csóró voltam egy sört vettem, az összes többire meg vendég voltam. De mindegy, este végére én már sírtam minden bajom volt, őszintére és beszédesre ittam magam... ölelgetni volt kedvem embereket és tapizni, ha nem evett volna a szerelmi bánatom, akkor még egy kis flört és csókolózás is jót tett volna a lelkemnek. De hát nem volt kivel... plusz az egyetlen meg, friss párkapcsolata van ennyire meg nem vagyok gerinctelen. 

Hajnal fél hatkor a határútról haza kullogtam fél óra alatt otthon voltam, szarrá fagytam és végig florence számokat énekeltem hangosan, hadd hallják. :"D Jól esett nagyon. Aztán bedőltem az ágyikómba úgy ahogyan voltam, csak előtte lehámoztam magamról a ruhák java részét. Két órát tudtam aludni és a családom felkeltett... kurvára nem örültem.

14/366

Dühös-fájdalmas Hisztis poszt: *ha érzékeny vagy az ilyesmire ugord át MOST*

Ez a ma este annyira szépen indult, hogy azt hittem hogy ennél nem lehet már jobb...

és megint TÉVEDTEM, akkor lenne a legjobb ha végre meghalnék. Mindenkinek könnyebb lenne az élet nélkülem. Nagyon kevés választ el, attól, hogy véget vessek ennek az egész rémálomnak, és a halál lehet a megváltás lenne, a kínok börtönéből. 

EGy kibaszott vágyam van, de úgytűnik SOSEM fog teljesülni. Nem tudom, hol rontom el, de ha ennyi próbálkozás után sem megy, akkor inkább csendesen és magányban akarok nyugodni térni, örök hosszú álomba..... Reszketek, remegek és sírok ma este már nem fogok aludni... Minek? 

Megvárom amíg annyira fáradt nem leszek, hogy össze essek.... inkább meghalok érted. Nem tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem, és nem érzed, azt amit én. Ha nem szeretsz, akkor majd a végzethez imádkozom, hogy ne lássalak többé és legyek az övé, legalább lesz kit szeressek, aki viszont szeret... 

Fáj, hogy nem látsz, amikor csak neked akarok lenni a napsütés az égen, a csillagok a fekete égen, madárban a dallam, lombok közt a susogó szél.... minden kincsemet eléd szórtam, és mégis úgy érzem, hogy ez sosem lesz elég, nincs már mit lábaid elé felajánljak az életem maradt egyedül csak. 

Istennek megmondtam ma a magamét, és tudod mit ő sem hallotta ezt meg. Egyedül, örökké kurvára egyedül ebben a mocskos világban. Minden éjjel magányban! Tudod mi a kín? Mikor te meghalsz belül mert a másikat annyira szereted, és közben csak apró pillanatkora vesz észre? Megőrjít...nem bírom. Könnyeim hullnak csak, miközben zihálva hümmögök. Te fasz, kurvára imádlak.... de minden hiába. Én sosem hazudtam, mindig őszinte voltam... mit értem vele, azt hiszem kurvára mindegy... főleg neked.

*****

Három órával később megnyugodtam. Már nincsen semmi baj, egy érzelmi töltés szakadt ki belőlem... ami régóta nem akart kijönni, fájdalmas volt, mert ki kellett tépjem magamból, ezt volt az utolsó tüske, ami megmérgezte az életemet, és ez azért fájt annyira, mert ezt annak idején én döftem magamba a részemmé vált és nem akartam megválni tőle, mélyre kellett ássak érte és kitépni kegyetlenül. Leszámoltam magammal és ezzel az elmérgesedett tüskével. Könnyeim elapadtak, a belső vihar megszűnt, és most csend van, az óra kattogása és valami gyengéd szellő, ami körbe ölel és védelmez, a hideg köd ellen.

Tegnap este ahogyan sírtam, a természet is sírt velem, eső formájában. Ma reggel a rossz kedvem felemelte a szürke és fehér köd felhőt és ahogyan elfogyott belőlem a napsütés úgy lett kint megint mínusz és hideg. Nem vagyok összekötve a természettel és az időjárással? AHA HAGYJUK JÓ....de kurvára egy vagyok az időjárással...szóval egy ideig még hűvös lesz, mert a szívem lassan fog kiengedni, de esőre nem kell számítani már ez a jó hírem! 

Alvás.

13/366

Reggel 11 óra, kis kutya mászott a mellkasomra,
Szőrős nyálas puszit kaptam, aztán ki az ágyból!
Utána egész álló nap hímeztem a kis arany ujjatlan kesztyűt,
Miközben végig filmeket néztem youtubon keresztül.

Négy emberrel álltam ma szóba, de keveset beszélgettünk,
Este a kedvesemmel a csevegésünk szintén nem sikerült.
A worben megírtam a titkos 13/366-os versemet mára,
Miközben a blogomat írtam rímelt verses formában.

Szeretnék képet is feltölteni, de a telefon usbjét a gép nem ismeri,
A mai befejezett hímzett műről került volna fel egyetlen jobb fotó.
De mindenki érje be ezzel a kevés sorral, amit így most ide szánok septiben a blogra,
Holnap megint indul a nap, de nem tudom megmondani, hogy megint mennyit tumbiztam.

12/366

Ma nem aludtam semmit sem! :3 Tegnap óta ébren vagyok... nagyon durván túl vagyok a holtponton. De drámaian befogok aludni, bármikor...azt hiszem ma nem maradok fenn még egy hajnalt, meg is halnék. Reggel óta dolgozom a jelmezes kiegészítőimen, durván sok időt vettek, el és nem is látszik rajtuk mennyi melóm volt vele... mindegy ezt varrtam ma. Közel sincsen készen de elindult valami. 

 

Aztán este tovább melóztam vele és belekezdtem a hímzésbe is... sosem lesz a hímzésnek vége állapotot elértem lelkileg, ezért félre tettem kicsit... :I Nem használhatok varrógépet, mert ezt a fonalat azonnal megenné, ezért kézzel kell besteppeljem.Ciki de ez van, de legalább a saját kezem munkája lesz. :P

Egyébként egészen nem voltam jól ma, ettem anyu főztjeiből, de annyira sósnak és zsírosnak éreztem őket, hogy rosszul lettem. Gyomorégésben azt hittem elpusztulok, próbáltam könnyíteni a gyomromom, de felszívódott a kaja és nem lehet mit tenni, nem jött vissza semmi sem. Ezért tovább kellett szenvedjek, de aztán rájöttem, hogy van itthon szóda-bikarbóna és talán enyhíthetem a savas kémhatást, ezzel a lúgosító cuccal. :3 Jelentem javultam bevált a dolog! 

Ma estére még valami egyszerű vacsi és a kutya séta van hátra. Holnap olvasni szeretnék és tovább kézimunkázni, ha addigra nem kapok gyulladást a csuklómba. :( Blog mára off, ti is szaladozzatok pihenni gyöngyeim. :3

11/366

A mai nap egy totálisan felesleges nap volt egy bizonyos tekintetben, de nem baj. :) Este hétkor keltem fel és azóta vagyok ébren, úgy döntöttem ha a nappalok nem lehetnek jók, akkor inkább nem veszek részt bennük és alszok amíg csak lehet. :) Átváltottam hivatalosan is bagolyba. :3 Húúú, de jó.

Felmentem ma Pottermore-ra és annyira átalakult, hogy sikítva menekültem ez az oldalról... amit szerettem benne, még a maradékot is elbaszták. Köszönjük, ennyivel kevesebb lett a tábor velem és még sok százezer emberrel együtt. :) NICE!

Elküldtem a fodrász suliba a papírjaimat, remélhetőleg februártól már diákként tudom elkezdeni a tanulmányaimat, hogy 3 év múlva már hivatásos fodrászként melózhassak. Plusz folyamatosan keresem a munkákat, de nagyon nehéz ISTP és INFP személyiséggel bármilyen rendes munkát találni, nem beszélve arról, hogy egy Majom-Halak-Víz típusnak kellene a 9 számú Mars-Majom évében érvényesülni. NA ezt jól egybe pakoltam... nem baj nem mindenkinek kell értenie az ilyen paramétereket. ^^  Szóval, remélem lesz valami értelmes munkám, napi 8 órásat szeretnék, hétfőtől-péntekig beosztással lehetőség szerint reggel 9-től 17-ig ha jól számolom.... nem mindegy a mit és éppen ez a baj. 

Később, meg telefonálnom kell egy munka kifizetés miatt, nem örülnék ha lelépnének a pénzemmel... :I Így is alig van... :c Miért nem lehet a zsebemben sok pénz, már régen egy jobb világban élne mindenki! Ehh.

Még a mai nap nem írtam meg a versemet, ezt még bepótlom, utána megreggelizem és indulhat majd a nap, mert már lassan világosodik, hamarosan a nappal kel a családom én meg valamikor majd olyan 8 és 9 között kidőlök végre pihenni, vagy lehet hogy utána. Hajnali szelfi, mert a blog megérdemli. :) 

10/366

A következő hastánc esemény plakátján dolgoztam, szépen alakulgat, de megint sok a kérdőjel, arról, mi hogyan legyen a véglegesen, aminek nem örülök, mert nekem lesz vele több melóm. :S Ezentúlmenően ma sütöttünk főztünk, egy nagy csirkéből lett: egy nagy kondér erőleves a csontjaiból, jó pár szelet rántott a húsából és a maradék kis cafatkákból tepertő készült. Aztán persze a kutyi megkapta a csontjait, így az állat 100%-osan fel kell használva, büszke vagyok erre a teljesítményre. Ugye, hogy lehet így is élni, pazarlás és pocsékolás nélkül. <3 

Rajzoltam késő este egy mini portrét, de ez titkos kategóriába tartozik, így nem mutathatom meg... plusz annyit fejlődött a kezem és az agyam, hogy túlságosan felismerhetők lennénk, jobb ha nem kacérkodom, mert az univerzum visszanyal, csontig. :c 

Leszedtem a gépemre a Harry Potter 5-t és a Sims 4 játékot... hát éppen hogy elfutnak, de már nem igazán köt le egyik sem... persze lehet hogy full HD minőségben nagyon jó lenne, de már csak "tanulás", időelromlás céljából használom őket. Meg a sims-ben valljuk be az egyik ok amiért, sokat imádták, mert kreatívan lakberendezhettek és házakat építhettek... nem pedig azért, hogyan küzdjük, azért, hogy életben maradjanak a karakterek. Persze én most egy alter shippemet próbálom meg benne működtetni, de annyira nem érzem fontosnak, hogy 20 percnél többet üljek előtte...

Mára off.