Január 4.

Oik! 

  Nos ma volt a napja, annak az eseménynek, hogy a kis tűleveles jószágot eltakarítottam a háztól. Utána látástól mikulásig tűlevéllel való ádáz küzdelem, de megérte mivel, most rend és tisztaság honol a lakás többi részében. Szóval a régi év utolsó maradványainak is annyi, jöhet a frenetikusan vadi-új-év. 

Tegnap hajnalban annyira fel voltam pörögve, hogy reggel hatkor feküdtem le alukálni és olyan jó volt, abban a tudatban lefeküdni, hogy ténylegesen mindent megcsináltam, amit szerettem volna. A mai este is így fogok pihenni szerintem, annyi különbséggel, hogy utána mehetek dolgozni. 

Ma egyébként elkészítettem fából dekorgumiból és akrillfestékből egy újabb nyakba akasztható kis kelléket... egy 2006-os és 2009-es közötti ötletemet sikerült most kicsit lebutítva megvalósítani. A bejegyzés végére majd beszúrok képeket, annak függvényében, hátha találok róluk. Eredetileg szárnyai is voltak, meg gömbdíszek is meg stb... de majd biztos fogok még egyéb prototípusokat is csinálni, ha majd időm engedi. A mai napba ennyi fért nekem bele, sajnos vagy sem, plusz egy tegnap hajnalban elkezdett munkám is megszáradt, de arról csak akkor teszek fel majd képet ha 120%-osan kész lesz. ^^ 

2009. Gyorsvázlat

2010. Gyorsvázlat

2010. Rajz a méretéhez

2011. Tervrajz

2014. Első kivitelezett proto-típus

Rájöttem, tökre hiányoznak, innen a blogról a rajzos posztok... olyan hangulatosak, plusz én is szívesebben csorgatom mások blogján-oldalán-devién a nyálam... ha vannak képeik... vissza kellene rázódjak mindenhova és felvirágoztatni a mindent, csak nehéz mindenre időt szánni. Betáblázni meg nem akarom előre magam, mert UTáloM! Bár lehet hasznos lenne, mert akkor könnyebben menedzselném magamat. :P

Újévi mindenfélék

Üdv Emberek! :D

Először is! Nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek!  :3 Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek és az év-váltás is. Kívánom, hogy mindenkinek legyen eredményes és olyan jó éve, amilyen eddig még nem volt. Végre rászántam magam, hogy írjak ide a blogra, sok idő után. Nem is tudom mit és hol és főként hogyan üljek neki.... régen blogoltam, bevallom kicsit furcsa megint a fehér papír tömb elé írni és pötyögni rá a szavakat. Elkezdem valahol éppen, ami a fejemben van, nem időrendben lesz. Szóval az, aki szereti fejben összerendezni egymásután a dolgokat inkább ne tegye. :D

¤ Facebookon elkészítettem a jövőbeli dolgokra való tekintettel egy oldalt, amin mainstreamben a cosplayes dolgoké a főszerep. Most frissen ropogósan jött ki a kezeim alól ez a képecske, amit oda is feltöltöttem.... Ezen a címen lehet majd elérni, ha valakit érdekel esetleg, bejelentkezés nélkül is lehet nézegetni. :3 Katt

The Legend of Korra - Tanho cosplay

¤ Atom brutális módon kiganéztam a szobámat, még pedig :

1. Kidobtam a kukába 3 pár cipőt... sajnos meg kellett tőlük váljak, de azt hiszem inkább kidobom, sem mint hogy, tökre tegyem a lábam, a tartásomat végül gerincemet. Jobb így mindenkinek, akárhogyan is nem akartam tőlük búcsút venni. Majd lesznek helyette újabbak. :3

2. Ezután az ágynemű tartóba elrejtettem az összes megmaradt cipőmet, úgy hogy még a régi legós doboz is odafért. Idén annak a doboznak, a szerszámos láda funkciót szánom, mert bizony felgyülemlett sok-sok munka eszközöm, aminek bizony kell a hely. 

3. A könyveket is kicseréltem magamnál, csak hogy motiváljam magamat, az angol nyelv ismeretlen részlegére, ennek érdekében angol szótárakat tettem nagyon közeli, elérhető helyre. Reményeim szerint gyakran fogom őket elővenni. És bátran lapozgatni, ha nem tudom kifejezni magam intelligensen. :) Plusz lehet, addigra felturbózom magam és egyszer csak, hopp felkészültem a nyelvvizsgára, amitől csak a nyelvtani részek miatt parázom, am. meg nem adnak el tizenvalahány év angol nyelvtudással, szóval a másik felem nagyon lekakkentja az egészet. :)

4. A szobámba az egyedi készítésű nyaklánctartó fogasból, készítettem még egy darabot és felcsavaroztam a másik mellé, hogy dupla annyi tárhelyem legyen, biztonság kedvéért, mert kitudja mennyi minden dolog fog még oda felkerülni. Úgy érzem, szükségem van rá. ^^

5. Rajzos felfűzős mappákat is kicsit átrendezgettem, a 2014-es évnek is fel fogok avatni egy újat. Ha minden jól megy szeretnék idén többet rajzolni és festeni. Ebben most az a nagy b+, hogy teljesen befejezett műveket szeretnék létre hozni és nem csak ilyen féltermékeket... kicsit és nagyot is egyaránt. Valamint a függő dolgokat befejezni természetesen, mert lógok egy képregénnyel magamnak, egyel pedig egy nagyon tehetséges és kedves írónak, akinek imádom a történetét... de olyan sok mindent csinálok, hogy nem mindig jut rá időm... és bevallom tökre szégyenlem. Mert neki és magam miatt is tök fontos lenne megcsinálni, de vannak dolgok, amiket nem lehet erőszakkal csinálni pl. rajzolás... ha nem megy inkább mást kell csinálni, főleg mert nem akarom megutálni azt, amit valójában szeretek. Túl komplikáltam F*CK! 

¤ Mivel karácsonyra megleptem magam egy tükörreflexes fényképező csodával, ezért szeretnék a videózásra is kicsit ráfeküdni. Kísérletezgetni, vágni meg stb... egyenlőre téma nélkül kötetlen műfajban. És persze emellett sok-sok fotót készíteni és azt is megtanulni sokkal jobban, bár már így is eléggé sokat fejlődtem, úgy érzem. :3

¤ Tervezek írni egy achievement (teljesítmény) listát arról amit elértem és amit még nem. Egy fajta összegzés és célkitűzés is, hogy a jövőben jobban szem előtt tarthassam mit is szeretnék. Nem akarok céltalan életet élni, ebben az évben a kemény munka, ami érdekel. 

¤ A szilveszter nagyon mókásan telt, életemben először mocskosul részeg voltam!!! Sikerült leitatni, pedig én azt hittem nincsen az a pia kombináció, ami képes erre... na most már tudom. Kétes érzelmeim vannak a dologgal kapcsolatban, furcsa volt ezt megtapasztalni. A legrosszabb benne, az hogy nem tudod meddig tart és hogy tökéletesen tudod mit akarsz, tudatában vagy hogy megakarod csinálni, azonban a tested nem hajlandó pontosan azt tenni és olyankor nagyon rossz érzés fogott el, hogy na bazd+ ez nem megy, ja és minden 3x viccesebb, mint általában és ha megütöm magam nem fáj. Szóval az alkohol nagyszerű oldószer, de a hatása után fantasztikusan ugyanott vagy, ahonnan indultál. Hazudnék, ha azt írnám nem fogasztok több alkoholt, de ilyen játékba többet nem veszek részt... ja és nem tudom megmondani mennyit ittam miből... ami azt jelenti, hogy tényleg elvesztettem a fonalat, az ivás miatt. Ezentúl szép volt és jó volt a szilveszter, a barátokkal. <3

¤ Karácsonyról annyit, hogy ma napközben megszüntetjük a fenyőfát, amit kb. idén először teljesen egyedül díszítettem fel. Szóval nem volt valami meghitt és nagyon ünnepi az egész, a fenyőillatát szeretem, de ahogyan kiszáradt a fa az illattal együtt a kedvem is elment kb. Nagyon rövid pillanatokra volt olyan, rácsodálkozás a dolgokra, de összességében a szobámban voltam sokat és valahogy nem volt az igazi. És szeretem a havat, de olyan jó hogy idén nem esett... vagyis tavaly. Ami benne a rossz, nem tudtam megvalósítani az egyéni fotózásomat... :c. Majdmáskor.

¤ Diákmunkában a MédiaMárktban dolgozom a vevőszolgálaton, nem annyira szeretem. De a semminél jobb, a fizetés eléggé motivál, plusz addig is segítek másoknak, nem otthon lógatom a lábamat. Ihatok kávét és vizet, meg amit viszek magammal. Kedvesek és segítőkészek a munkatársaim és legrosszabb esetben is fél órán belül otthon vagyok. Maradni szeretnék ott, amíg lehetséges és nem utolsó sorban tudom, mik a jó termékek és mi az amit messziről kell kerülni.

¤ Nagyon gyorsan nő a hajam... ismét meglepődtem rajta, meg persze a visszanézett képek alapján is látom. Terveim állandóan változnak... de, most majd ha a cosplayes dolgok lemennek fotózásokkal, meg mindennel együtt akkor ideális esetben ősszel levágatom... de addig még 5x meggondolom magam és rengeteg víz folyik le a Dunán is. Utálom, mert hosszú és sok vele a gond, nehéz bánni vele, sokszor nem tudom hogyan hordjam, régen volt vágva és állandóan ugyanúgy nézek ki és unalmas vagyok így, magamnak. Szeretem, mert sokféle képen belőhetem, szeretem ha fonva van, jó látni milyen szép hosszú és szeretem előre húzni és simogatni, mint a bundát és jól esik amikor mások megdicsérik. Na mindegy borzalmas vagyok, ezekkel a dilemmáimmal.

¤ A devire sem akarok már akármiket feltölteni... főproblémám, hogy most nincsen is mit. Nincsen alkotási válság, csak éppen nincsen ötlet meg kedv sem hozzá igazán. Nem tudom...majd lesz egyszer csak valami. Sokkal jobb követni az embereket és nézni az ő rajzol munkáikat, valahol érzékenyen érint, hogy az enyémek mindig kakkenek lesznek a többiekhez képest és nem is fejlődöm, annyi időt meg nem akarok rászánni. Áhhh. Mindenki jobb és nem feladom, nem azzal van a baj, hogy jobbak, hanem hogy én nem leszek az, se így sem úgy és az eredetiség sem érdekel igazán. 

Ennyi minden jutott az eszembe... még egyszer kellemeseket, és sok jót az új évre! Köszönöm, hogy követtek, olvastok, hozzászóltok és minden egyéb, tök nagy dolog ez nekem, még mindig. Egy kis senkinek érzem magam és mégis ezt az érzés valamennyire feledteti velem, amikor valaki valamit hozzátesz vagy így vagy úgy. :"D Nos, határozatlan időm belül, majd újra jelentkezem. 

Üdv, Gray

December 25.

Gyorsan telik a karácsony, igyekszem sokat pihenni. Azonban nem megy, nem erre teremtettem, azt hiszem örök mozgó vagyok és képtelen vagyok egy helyben maradni... pedig belül fáradt vagyok akár milyen hihetetlen, kényszeres munkamánia bárcsak ne léteznél bennem vagy csak egy picivel kevesebb lenne bennem. Egyszerre örülök és vagyok bánatos is, sok minden van a fejemben ismét.... talán túl sok. Szoktatok azon tűnődni, hogy egy emberbe mennyi minden fér bele és még mennyi minden tud? Számomra felfoghatatlan, persze nem csak ez, hanem sok minden más is. Végülis nem is lényeg. Szoktam ilyeneken gondolkozni, tudom hülyeség. De néha érdekel, mert ISTP személyiség típusú vagyok és szeretem érteni, hogyan működik, az ami működni képes. ^^ 

Most is ülök a képernyő előtt próbálok mesélni, de nincsen mit. Az túlzás lenne, hogy erőlködnék de nem megy... nem tudok mit írni. Pár karácsonyi fotó tőlem.... feldíszítem a blogot. :3

December 23.

Üdv Népek! :3

Rengeteg minden van... csak nincsen elég időm rá elmondani, szinte sohasem mostanság. Igen, diák-dolgozom. Amíg, mások költik a pénz karácsonykor, én megkeresem azt, nem a sokszorosát... de pénz az pénz és nem árt ha minél több van belőle, pláne manapság. :D No, de majd ha lesz időm az ünnepekben, akkor szorgosan fogok gépelni és mesélni, hogy mi újság van velem és a dolgaimmal, az életemmel és a töltelékes mindennekkel. Bevallom egy kis trollsággal is készültem....  amit majd elvileg holnap ki is teszek. Mára csak annyit tudok mondani, hogy ez az év amennyire nem volt szerethető időnként, most úgy kamatozik, mint ahogyan a bankok sosem fognak. :3 Amíg mázlis időszakom van megpróbálok élni vele... aztán kitudja hogyan lesz tovább és mikor fordul meg a szerencse csillagom. :"3

Szóval holnap jelentkezem, ha nem visz el addig a réz ***** bagoly... XD

December 15.

Hát idén is megrendezésre került kis baráti kör által a mozizós karácsonyi hangolódós este. ^^ Immáron második alkalommal, idén a Jégvarázs (Frozen) című disney mesét néztük meg, ami a jégkirálynő adaptációja. Nagyon tetszett a film és a legjobb benne, hogy 3D-ben néztük meg, szóval nagyon ott volt. Nekem rengeteg üzenetet adott ezzel a mesével az univerzum...ismét, megkaptam a jeleket. A legjobban Elzára hasonlítok és egy picit Kristoffra is... ja és Kristoffról, azonnal az előtte látott David Kawena mostani art workje jutott eszembe (ahol a disney-s pasikat, bizony hiányos öltözékben rajzolgatja le, hiperrealista módra)....és nos, hát eléggé nem tudtam elvonatkoztatni, amikor volt az a jelenet, amikor a pajtában van.... aki nem hiszi el járjon utána, vagy inkább ne. :$ Hihihi... 

Előtte meg közösen gyűltünk a helyszínen, ahol már a kézműves foglalkozásnak is neki estünk finom gyümölcsös forralt bor és félig sült gesztenye finomságokkal ellátva. Én az ember alakú só-liszt gyurma figurámra egy Dér Jankót festettem, aztán a másik ember alakra egy Elzát és a csillagra, pedig egy cirádás hópelyhet. Csak, hogy ráhangolódjak a télre és a filmre. Persze ezeket, oda ajándékoztam a társaság egyik tagjának, mert nagyon-nagyon-nagyon szereti Dér Jankót. ^^ Plusz kaptunk festett fenyőfákat és még sikerült elosztozni a menő akrilfestékeken is. ^^ Így most a szobámban kettő darab mini fenyőfa is van, aminek örülök. Ha nem lesz itthon idén fa nem baj, mert nálam lesz. :3

Ezen túl meghúzódott a hátam, aminek kis millió oka lehet és nagyon fáj és elpusztulok... de, próbálom férfiasan tűrni a fájdalmat. Leplezni nem próbálkozom, mert tök felesleges... igyekszem méltósággal elviselni. Reméljük jobbulni fog, ha nem akkor megyek dokihoz...

*majd teszek fel képet is*

2013 Anime karácsony

Az idei év utolsó rendezvényén vettem részt... a The Legend of Korrából voltam ismét Tahno, a pro-víz-bender. ^^ Nem volt olyan hű de kurvajó féle con, de nagyon örültem, hogy kinn lehettem a barátaimmal találkozhattam, mindenkit kicsit megszeretgetthettem. Készültek troll fotók, rendes fotók, stúdiós képek, videók és a legnagyobb meglepetést az okozta, hogy kaptam egy egyéni személyemre szabott titkos ajándékot! Egyszerűen zseniális és életemben nem kaptam még ilyen kreatív dolgot, senkitől sem. Bár én mindig félek, hogy mit kapok, mert lehet hogy rosszul fogok reagálni, itt is az elején kicsit pánikoltam, hogy ajaj, kezdődik. Eleinte nem is akartam kinyitni és tétováztam, hogy mi legyen.... de aztán erőt vettem magamon és kibontottam és elöntött az az érzés, amit nagyon régen éreztem gyerekkoromban. Örültem és meglepett voltam és asdfghéjkh nem tudom szavakba önteni. Szóval köszönöm a titkos mikulásomnak az ajándékot, jó helyre tettem és mindenkinek, akikkel összefutottunk! Jövőre folytatódik a kalandozás. :3

Itt egy kis random troll zenés videó rólunk: 

December 11.

Újra itt... vegyes érzésekkel vagyok főleg.
Lassan meghalnak a kedvenc blogjaim... nem értem mi van mostanság. Elfogytak az írok, kifogytak a mesélni valók, eltűnt majdnem mindenki, valahogy nem tudom elhinni, hogy a gazdasági válság lenne az oka. Reménykedem, hogy majd jönnek még bejegyzések és szép hosszú posztok, de nem sok változás van, azóta sem. :( Ez most a legfontosabb ami az eszembe jutott, egyébként, éppen a tegnapi napom egész végig arról szólt, hogy elpusztulok olyan beteg vagyok... fájt a jobb oldalam, ha feküdtem, ha ültem, ha álltem sehogy sem volt jó. Nem az éhezés volt a probléma, az éhség érzetet megtudom különböztetni ettől. Ez fáj-időnként szúr és nyom, elől és hátul is, biztos a belső szerveim pusztulásnak indultak hirtelen.... Nem értem mi ez és mi történik velem. :S De azóta már rájöttem emésztési problémáim vannak és ezért pusztulok el, még pontosan nem tudom mi okozhatta, de már javult az állapotom. Annyira szörnyű, hogy minden bajunk van és nem tudjuk azonnal, mire meg ráeszmélünk... addigra meg már 3x meghaltunk. Nem vagyok betegeskedő típus, de ez most rendesen kikészített.

Holnap van a szorgalmi időszak utolsó napja, legalábbis nekem, aztán jönnek a vizsgák. Előre is utálom az összeset! :( A héten, ha nem lesz velem nagyobb baj akkor megyek Animekarácsonyra... még tervezés alatt, hogy miben, utána vagy egy közös mozizás lesz vagy korizás még nem tudom. :S Majd meglátom. Tanulás helyett viszont újra felfedeztem az olvasás gyönyörűséges érzését, egy közel 1200 oldalas kötetben mélyedtem el, jelenleg a 292. oldalon tartok és szószerint falom az oldalakat... nem tudom letenni a könyvet. Annyira jó, hogy most amikor mindenféle nyüszögésem van leülhetek és szabadon bűnözhetek olvasással, fantasztikusan jó érzés megfeledkezni a világ állandóan rángató dolgaival és elmerülni ennél jobb dolgokban. Ja, hogy még nem mondtam mit olvasok öhm, hát a Kardok viharát, G.R.R.Martin tollából. Az előzményeket láttam a film verzióban, ami nagyon jól adoptálja a könyvet, szerintem. ^^
 
 Egyébként én sem tudok most miről írogatni, totálisan üres az agyam....Ja de van valami ami nagyon izgat, már egy ideje... azon tűnődöm egy csomó ideje, hogy bennem rengeteg nyomot hagynak mások művei, legyen akár az egy félmondat egy blogon vagy egy szép alkotás, amit favolok devin. Vajon az én dolgaimra felfigyelnek mások? Hagynak bármilyen üzenetet vagy gondolatot a fejükben? Képesek rá a szavaim vagy az alkotásaim inspirációt gyújtani másokban? Képes vagyok valamire azon keresztül, amit csinálok? A rossz ebben, hogy soha nem tudom meg rá a választ.

December 8.

Régóta nem posztoltam rajzokat... mostanság nem van időm, ötletem, kedvem stb. vizsgaidőszak meg bla bla bla... tehát rajzok. Az egyik egy mikulásnapi meglepi volt, a másik meg ilyen nyári próbálkozás egy hmm kéne színezni kísérletezés.

December 6.

Oik! :D

Jó rég óta eltűntem... de most újra itt. A mai nap kicsit katasztrófálisan ment, mert emberek közé merészkedtem én... igen. Az utóbbi időben nagyon antiszociális lettem, még jobban, mint voltam. Sajnálom, de ez van, annyi a bunkó-paraszt-suttyó-tirpák-petyhüdtagyú-balfék-sötét-görény-retardált gyík, hogy mindegyiküknek osztanám a parasztlengőket, egymás után sorozatban, hátha segítene rajtuk. Szóval ocsmány és korcsok a köznépek, erre jöttem rá. 

Vissza a mainline storyhoz, a madaras teszkóban voltunk, legyen a neve Ósan. És be kell valljam többször kaptam agygörcsöt, mint általában egy hónap alatt összesen! Percenként, volt valami... kikészültem, ezért ma kicsit alkoholizáltam, de beton erősségűt. Most nagyon könnyűnek érzem magam, mint egy héliummal töltött lufi, kellemes ez a lebegés, de azért nem szálltam el az intenzívig, meg a detoxig... akkor nem itt írkálnék. Höhö. Nos ugorjuk át a világ utálatomat és az ostoba véglényeket. Semmi izgalmas nem történt, igazából nem tudom, mit akartam itt mesélni, lényegtelen. Gyerekek, nem vagyok képben, de kurvára. Írok ami eszembejut, sajnálom, nem tudok gondolkozni, blokkol az alkohol.... de nem bánom, lehet nem is kell most.

Mindegy lesz parókám, januárban itt is lesz ha addig nem téved el a picsába a világkörül, remélem szeretne ideérni. Hú baszki nagyon csúnyán írok... bocsánat érte, de kurvára nem tudom most nem leírni, amikor kell, oda illik a szövegbe. Pocsék-fosszar bejegyzés lesz hahahahahahaha! Kék lesz és kínából jön és a Dmmd-ből leszek Koujaku, mint már párszor leírtam ezelőtt. A jelmez 75%-ban kész van szóval, erre lassan pipát tolhatok és törhetem a fejem a többin, meg hát a megoldásokon. A hülye Perzsa herceg sok fejtörést okoz, mert nem jó anyagokat próbálok meg összerakni és nem akarom elbaxni. Majd lesz valami, nem tudom, de egyenlőre még van idő. Ja és Tamina hercegnőm is lesz, szóval ne akarjon senki az lenni, úgy mint a Willnél, mert mostmár mindenki elfogok küldeni oda! Múltkor is olyan kínos szituk voltak... nem voltam ura a szitunak.... ezen változtatnom kell sürgősen és fogok is! ^^

November 28

Oy népek!

Nem sok van, főként sötét és hideg. Nagyon nem érzem magam életképesnek, a kedvem hmm valamennyit javult, bár még közel sem a legjobb. Plusz most nyom a fejem, fájnak az ízületek a kezemben, nem tudok rendesen alkotni. Rám férne egy nagy adag dózisú édesség adag, úgy sem kell féljek az elhízástól, szóval jó lenne. Ma nagyon szótlanság gyötör, annyira kókadt és zárkózott vagyok, hogy nem tudom, most nincsen jó hasonlatom... Nem esik jól zenét hallgatni, nagyon zavar... Lehet neki állok ma festeni vagy valami kis könnyed dolognak, még nem tudom... nem vagyok jól azt hiszem fizikailag beteg leszek vagy valami ilyesmi. Lassan két lábon nem tudok állni sokáig, és enyhe szédülés is van rajtam... lehet csak többet kellene pihenjek. Sőt biztos, hogy kellene.

November 24

Morcosabb vagyok az átlagnál... :( Remélem elmúlik.

Kora reggel, esik az eső. Sétálok az úton békésen haza fele amikor is megpróbálok két pocsolya közül abba lépni, amelyik valószínűleg sekélyebb és bokáig elsüllyedtem benne... próbálom menteni, ami még nem vizes. Nem gáz, előfordul.... Fogom az esernyőmet, amit majdnem kiforgatott a szél a kezemből, a semmiből előtűnik egy közúton száguldó autó. És eljön az a pont, amikor már cseszheted... mert, megkapod a bal boka mosás mellé a hideg zuhanyt is. Emberek, TRAPS EVERYWHERE!!! És még csak most indul a reggel... pillanatnyilag nem tudom, hogy kínomban sírjak vagy nevessek vagy egyszerre mindet. A jó ebben az, hogy a zoknimnak csak egy része ázott el, és a talpamig nem jutott be a hidegvíz, így nem kellett sluttyogjak hazáig. Jól esett a séta kitisztította a fejemet, még akkor is ha vizes lettem, nem mintha beszarnék egy kis víztől, de annyira kellemes érzés ilyenkor reggel, minta jól gyomorszájon ütnének ököllel vagy valami hasonló. Nincsen jó kedv.... ez van.

A világ és én

Üdv kedves mindenki!

Nem akartam ahhoz, azaz előzőbe már több mindent belesűríteni ezért úgy gondoltam, hogy egy Új bekezdésben kicsit hozzászólok az előzőekhez. Nincsen túl sok értelme annak, amit írtam. Csak úgy jött... az egész magával ragadt én, meg csak hagytam. Annyit tudok hozzátenni, hogy ilyen kis apró szösszenetek szoktak a fejemben lenni, néha több és néha kevesebb szinten. Nem tartom magamat betegnek, azonban tény ez nem egészen normális, de sebaj. A művészet vonzata, az hogy hülyék vagyunk? Vagy a művészet hülye és tesz minket magáévá és hülyék leszünk mi magunk is... nem tudom. Ami tény, a hülyeségre vevők vagyunk, mindig!

Ezentúl öhm, tényleg sok minden jár a fejemben, talán túl sok minden is, de én ilyen vagyok. Néha jó lenne, nem agyalni, hanem csak nyugodtan eltölteni, úgy egy napot, hogy fekszem csendben és néha elalszom és felébredek és közben nincsen a világ, aki folyton-folyvást csak megakar erőszakolni, hogy cselekedj, gondolkodj, dönts stb. Mennyivel jobb lenne időnként csak lebegni, mint Buddha. Nem vágyom a megvilágosodásra, félre értés ne essék. Csak jó lenne pihenni, de nem megy, a belső rugóink mindig kattognak. Nincsen stop gomb, nincsen megállás. Egy módja van csak a megállásnak, a légzés. Becsukom a szemem és lélegzek, minden figyelmemet oda irányítom, megszűnik a zaj, a gond, csak egy pillanat, de ezt addig nyújtom amíg akarom....

Továbbra is nem tudom miről beszélek, lehet nem kicsit megkattantam.... úristen nagyon veszélyes dolgokat beszélek... Elmentem pihenni Jóéjt.

Minimál árt: Egy Monológ és egy vers

Rengeteg minden van a fejemben. Tervek, álmok, érzések, gondolatok, tettek, mondatok, visszhangok, a múlt, a tegnap, a ma és a most. Kavarognak, pörögnek és forognak sebesen, akárcsak a víz örvény a lefolyóba. Azonban ez nem apad el. Párbeszéd a fejemből, ön monológ a belső kis herceggel, minimál árt módra, csak gondolatok mondattá festve semmi több dísz. 

Megszakad a gondolat szál a fejemben, s helyette felmerül bennem egyetlen kérdés: Mikor írtál utoljára verset? Nem, tudom. Régen, nem vagyok nagy író, se költő én csak egy blogger vagyok írom, ami éppen jön nem gondolkozom cselekszem. Jó, ezt értem. De akkor mikor írtál utoljára egy verset, meg tudod mondani?  Nem, mondtam már nem tudom egyszer valamikor írtam, de azóta nem írok nem megy. Azt mondtad cselekszel, akkor miért nem tudsz írni egy verset? Ez nem ilyen egyszerű... érzések kellenek hozzá és valami plusz, amit nem lehet leírni. Nem értem. Akkor most te nem is tudsz verset írni már? Lehet. Jó, akkor írj nekem egy verset, ha úgy könnyebben megy! Még nehezebb, nem is ismerlek még, hogyan írjak neked így? Egymás után írd le a szavakat és úgy! Hééé, de rendesen, ez nem jó kezd újra! Nem akarom, látod nem megy, túl nehéz. Akkor tudod mit ne írj verset, tarsd meg őket... Most mi a baj, nem értelek? Ha nem írok az a baj, most belekezdtem és nem tetszik. Neked semmi sem elég jó? Nem! Hát neked?! Nekem sem jó, se így se úgy. Akkor rajzolj nekem! Nem fogok. Dehát miért, nem szeretsz? Nem, undok vagy és parancsolgatsz. Ez nem is igaz! De és ráadásként pimasz vagy és hazug is. Ebből elég volt, akkor elmegyek! Tégy, ahogyan jónak látod, ég veled. Komolyan, hagynál elmenni? Igen, ha menni akarsz csak tessék. Szívtelen sárga nárcisz vagy! A magányost és az érzéketlent kihagytad, egyébként stimmel, na mozdulj innét te penészvirág! Ezért nem tudsz verset írni... Tessék? Jól hallottad, ne tégy úgy mintha nem értenéd. Amilyen vagy belül olyanok a verseid is. Nem írok verseket, már mondtam. Már értem mi lakozik benned...így én sem akarnék verset írni. Látod, én megmondtam neked. Meg. És most mi legyen? Semmi. Semmi? Igen, az. Akkor maradhatok? Ha nem zavarsz....közben. Miért mit fogsz csinálni? Írok egy verset.........

Üres papír, tinta cseppen,
Görbül-fordul toll a kézben,
Kanyarog s pördül gyors iramba,
Betű-ékezet már egy vonalban.

Három pötty lesz a folytatása,
Kérdőjel nyújtózik egy másik sorban,
Halkan serceg az írón orra,
Lassan-lassan pereg az óra.

Gongat halkan kettőt-hármat,
Éjfél után elnémul magában,

Mikor az író leteszi a pennát,
Akkor a vers teljesen kész már.

Boldog szívvel szemléli művét,
Teljesség a varázsa amit művelt,
Áhítatos öröm lázban ő így ég,

Vers a papíron: Te jó ég!

(P.G.B. 2013.11.20.)

November 17

Üdv Népek!

Megtörtént a "nagy dolog", már nem kell szorítani értem. c: Ma reggel felkeltem, elpakoltam a rengeteg kinn levő ruháimat, rendet teremtettem a szobámban, aztán újra káoszt. Mert úgy határoztam, hogy a mai napomat teljes egészében a jelmez készítésnek szenteltem. Kell a rendetlenség, hogy valami értékelhetőt készítsen az ember, a káoszban lehetőségek vannak, minden apróság adhat egy újabb kis ötletet, nekem szükségem van erre úgy tűnik. /Koujaku lesz készen a leghamarabb, valószínűleg 2014 tavaszi Conokra viszem ki őt./ És annyit varrtam ma kézileg, hogy izomlázam van és szerintem esélyes vagyok egy inhüvely-gyulladásra (nem tudom hogy írják helyesen...). Egy tanga papucsot alakítottam át japán stílusú bőr szandállá, szóval volt és még lesz is vele meló. Háromféle különböző bőrt használok: egy latexhez hasonlatosat, egy vékony és egy vastag bőrt, mind a három fekete színű.

Ezentúl a jelmez kb 55% már készen van...szóval hamarosan meg leszek vele. ^^ Próbálom leszarni a magányt, elég jól ment ma, de csak mert a munka elvette a figyelmemet. Egyébként eldöntöttem, hogy amit felállítottam prioritási sorrendet, azt leszarom és helyette éppen azt csinálom, amelyikhez kedvem van és nem számít, minek kellene a legfontosabbnak lennie. Feleslegesen nem kötöm meg magam, így is nem bírom a kereteket már, amikor meg kellene, akkor persze nincsen. Szóval meg kell oldani. 

Nem haladtam semmit a képregény 3 oldalával, áll a munka vele... a sajátomról már lassan kezdek lemondani, úgy érzem hogy a rajztudásom egy darab kaka és már csak a többi rajzos munkáját esik jól nézegetni, és a sajátom meg nem elégít ki bizonyos értelemben. Nem fejlődök benne...nem lényeg, majdcsak jön az ihlet vagy valami hasonló. Viszont érdekes módon ami, meg nem rajz az most sokkal jobban megy, életemben nem szabtam meg varrtam még ilyen szépen... szóval valami mégis van.

Egyébként, meg sajnos vagy sem de elkeseredett is vagyok valahol, mert még mindig zavar, hogy akikkel lógnék, nem is biztos, hogy szeretnekannyira vagy ilyesmi. Nem tudom... kezdem elveszíteni a hitem, sok ember van körülöttem, kevesen ismernek igazán és olyan minta mindenki elfogyna mellőlem. Marhaság, de semmi nem cáfolja ezt, plusz elkezdek beszélgetni valakivel és 10 perc után továbbra is megdöglik a beszélgetés. szóval nem is próbálkozom, belefáradtam. Ha meg én nem írok nem ír rám a kutya sem... ezért ott sem vagyok fenn inkább. Egyedül a kis privát skype megy és ott az a pár emberke van, de velünk mindig van egy héten többször is dumcsizás, bár nem szeretem a lelki dolgaimmal traktálni senkit sem, néha talán mégis előfordul.

Ja csak és úgy most mellesleg... még mindig szeretnék fotózni őszt, még akkor is ha lassan már leesik az első hó. Mert, szerintem olyan hideg már van hozzá... csak kitudja mikor.

Elfáradtam mára, elhúztam alukálni....
jobb is mert kb rinya posztot írtam.... de legalább írtam.

November 14.

Üdv! ^^

A Kornél próbababáról szóló bejegyzésemet befejeztem, valamint képeket is töltöttem fel nektek, szóval aki szeretné A-tól Z-ig végig olvasni, ezt a rettenetesen hosszú-hosszú leíró és részletező tutoriál szerűséget, annak csak mondom. Elérhető mostmár, mert összekaptam magam, most és befejeztem magamnak és nektek és mert, nem szeretnék több befejezetlen dolgot az életemben, meg ígértem, hogy jön a folytatás. :D

Nos, ami újfent történt, mint páran már láthattátok, a fácsebúkos oldalamra feltettem ezt a képet:

amely, tartalmazza a 2014-es évi jelmezes projektjeimet. Dastan herceggel, már október óta foglalkozom, Koujakuval most november óta kezdtem el foglalatoskodni és az Avatárunkba még bele sem kezdtem. Még tervezem, hogy melyiket, mikor és hova illetve, de nagyon várom már, hogy mit tudok belőlük kihozni. 

A perzsával kapcsolatban írtam egy magyar srácnak, aki ezt a jelmezt csont ugyanígy elkészített 2012-ben talán. Szükségem van a tapasztalataira, mert ez nekem kicsit nagy falat, még csak most kezdtünk emailezni, de már szimpatikus. Nagyon szeretem az ilyen, kedves és nyílt embereket, akik nem leráznak, hanem gyere és beszéljük meg. Jóérzés, igazán felemelő. ^^ Meglátjuk, hogy mi lesz ezzel kapcsolatban. Koujaku ruhájának most a kellékeit kezdtem el gyártani, chinese knot azaz kínai csomózásokat lestem a neten és a munka asztalomat össze kellett szegeljem, hogy megtudjak csinálni egy pár darabot, mert annyira bonyolult egy ilyen kis díszítő elem, viszont nagyon mutatós is. És megéri szenvedni vele, ugyanúgy, mint sok minden mással is. Majd lesznek progress képek, de idő előtt nem akarom őket feltölteni, majd jól beidőzítem őket a Con előttre. :3

A suliban tegnap szerdán azt a bizonyos előadást megtartottam és szerintem, ahhoz képest, hogy úgy érztem nem tudok semmit sem, állítólag úgy magyaráztam el mindent, hogy úgy néztem ki, mint aki nagyon keni-vágja a dolgot. Igaz, hogy időnként mélyeket hallgattam és a táblafilctoll totál nem fogott és nem tudtam rendesen írni vele.... frusztráló volt, de aztán kaptam másikat. Óra végén 3-4 kérdést is feltettek, ami szerintem nagy dolog, mert általában riktán szoktak kérdések felmerülni, plusz extraként a témavezető tanár sem szól bele egyszer sem az előadásba, csak egyszer kiegészítésként hozzáfűzött dolgokat és annyi. Annyit fűzött hozzá a munkámhoz, hogy szerintem már mindent kitárgyaltunk, úgyhogy ha nincs több kérdés akkor is vége az órának. :D Szóval, most teljesen megelégedett vagyok magammal és a sulis teljesítményemmel/munkámmal. ^^ Az előadás végén kaptam kommenteket is és az is nagyon jól esett, mert így tudtam, hogy jó, vagy ők milyennek érezték stb. :))) Csak összehozok mindent, gyerekek. Az örültségem, zseniális... fordítva is lehet hogy igaz a zsenialitásom őrületes. XD Kár, hogy távol állok a zsenitől, akkor nem itt tartanék, hanem külföldön lennék egy luxusgyík. :D

Ezentúl a héten leadom a Bursa Hungaricát, megmentettem egy haldokló Win7-t nem tudom hogyan... de egy napomba került és még vár rám ma egy iskolás gyűlés, 3 nap alatt aludtam 8 órát, szerepelni fogok egy japán műsorban, interjú alanyként. Pénteken a nagy dolog történik, amiről majd csak akkor beszélek, ha sikerült, szombaton talán táncolás és utána tüzezés talán vasárnap. Nagyon sűrű lesz a program, de legalább most teszek, azért hogy ne legyek olyan, mint egy kurva unalmas fadarab, aki csak sodródik a hullámzó folyó tetején és kábé, olyan az érzelem világa, mint egy szobanövénynek. Borzalmas példáim vannak... jesszusom. :'D

Mára ennyi. Szurkoljatok nekem és nagyonszépenköszi az egyre több hozzászólásért, biztatásért meg hasonló dolgok miatt!  <3 

(Zárásképp, meg egy kis hangulat fotó a jelenlegi lusta, fáradt voltomból. A képen nem én vagyok, de szeretem ezt a fotót, ja és mellékesen király a szobájának a designja a srácnak.)

November 09. (Fanart befejezve)

Üdv Emberek!

Korábban már elkezdtem egy posztot, most azt szeretném le zárni, mert (mindig) mindent alig fejezek be. Szóval Félkész Festmény címmel volt fenn és itt elérhető, az akkori verzió. Most csak annyit fűznék hozzá, hogy végre befejeztem a képet, megfestettem a maradék részét, amihez eddig nem volt elegendő lelki erőm. Természetesen ismételten nem emberi időben, ma hajnal 2-3 között festettem meg, utána 5-ig fenn voltam és rendet csináltam a gépen. Egyik mappából a másikba rendezgetni a káoszt, sikerült is, majd émelyegve bezuhantam az ágyba és totális Black-out. Délután kettőkor tértem eszméletemhez, azért mert olyan ostobaságokat álmodtam, hogy a végén felkeltem, mert rájöttem, hogy álmodom. 

Felhozok belőle egy kis részletet: A dunai- tökéletes panoráma van a 3. emeleti lakás ablakában, a Duna vize ablak magasságában van és a víz tetején úszó bólyasor mellett verseny úszóknak. A macskák a víz tetején peckesen sétálnak és a hattyúk fújnak rájuk. A lakás falán az óriás színes buborékok összeragadnak, mint a ragasztó és tintapacaként szétkentem őket a falon, majd japán szövegek fénylettek alatta, ahol a tintát végig húztam. És közben ordítok a fallal, de nem tudom elolvasni, nem tanultam meg soha rendesen japánul, nem értem akkor sem. Stb. Meguntam és felkeltem. :D

Back to the mainline, tehát Elyon fanart festmény. Hozzá kell tegyem, amennyire nem szerettem kezdetben, most nagyon is szeretem ezt a képet. Plusz mindig az van velem, hogy nem tudok rendesen kiválogatni a színeket előre, mindig csak random színezem ki és elrontom. De most valahogyan sikerült rendesen megoldani és egységesnek néz ki az egész.... úgy érzem, most minőségit csináltam. Végre! :3

November 7.

Áhoj!

Asszem, lényegesen javult a rosszkedvem elfoszladozott. Csak kisütött a nap bennem, ma egész nap mosolyogtam meg jókat röhögtünk, mert nem voltam itthon. Átugrottam egyik kedves osztálytársam/barátosnémhoz, Ps-t telepítettem újra, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, utána meg lett fodrászkodva a hajam és baszki, olyan, mintha új fejem lenne. Nagyon lúv dat. :3 Nem sok változtatás történt, (de teljesen másmilyen nekem) 2 év után az eltört hajvégektől elbúcsúztam utána meg kapott egy kis ritkítást itt-ott, végezetül ki lett vasalva. És ez a kis 1 óra alatt megtörtént magic is worked! Nagyon élvezem, hogy puha a hajam és kezelhető mennyiségű, jó az illata és könnyebb a fejem 20 dekával. Szóval, nem vagyok már Odüsszeusz hajótörött igénytelen-raszta, pulikutya. Egy darabig még tartani fog a hatása, igyekszem majd karban tartani. :D /Majd lesz kép... ha rászánom magam, unom, hogy mindig csak az én uncsi fejem egózik mindenhol. XD/

Találtam új zenéket, abszolúte hallgathatóak és ez is tök zsír, hogy van mit hallgatni és nem kell a régiekhez nyúlni. ^^ Valamint, számomra nagy dologra készülök... kis apróság, de végre legyőzöm a határaimat és elérem a csillagokat. Majd megmondom, ha úgy lesz. ;)
Most még neki esek egy kis artdump összeállításnak... :)

November 5.

Üdv!

Hangulat zene az olvasáshoz. Bekapcs. Utána olvass, megér egy próbát. :P

A kedvemhez igazított zenei hanganyag következik, lassú és édes-keser ízű.

 

Írni van kedvem, de nem sok mindenről tudok... nem baj, azért próbálkozom. Maradt a nem jó kedv, nem tudom lerázni magamról, pedig igyekeztem. Most, ha kinéztek az ablakon, a magasban elterülő őszi szürkeség én vagyok, ha sírhatnékom támad: akkor cseperegni kezd, majd esővé erősödik. Bánatos sóhajtásaim a hideg szelek, amik a fák között suhannak át, magukkal ragadván a hulló leveleket... ez vagyok.

Köszi nektek, kedvesek vagytok, hogy tartjátok bennem a lelket! ^^ Ma semmihez sem volt kedvem, ezért az egész napomat a rendrakásnak szenteltem. Kiganéztam az egész szobámat, mindent, de az ég világon mindent rendbe tettem. Van helye mindennek, szuper űr-esnek érzem helyenként a szobát így. No de nem baj, legalább a rossz kedvem csillapodott, mert annyi munka volt vele, hogy időm sem volt a bánatommal foglalkozni. (Előzményben persze meg kell említenem, hogy egy magyar srácot láttam, hogy kb. tavalyi évben megcsinálta a Dastan jelmezét és olyan gyönyörűre sikerült az ővé, hogy most a sajátomat nem találom se szépnek se jónak... elment tőle a kedvem is, az ővé jobb. Aztán megpróbálkoztam üvegfestéssel feltuningolni, az idő tőrét... az üvegfesték ötlet nem jött be, mert olyan öregek a festékek, hogy nem tudok dolgozni velük. Majd valami más megoldást kell alkalmazzak... ötletem már van rá.) Tehát, elment a maradék életkedvem, ezért rendet csináltam.

A holnapi előadásra nagyjából felkészültem... kb. leszarom hogyan sikerül, egyáltalán nem számít. A lényeg, hogy átcsússzak amiből tudok. Nem hajtok az ösztöndíjra, túlélni akarok semmi többet. Ma felbukkant bennem sok idő után először, hogy szeretnék rajzolni. Azonban, még a nem jó lelki macéráim, miatt biztonságosabbnak látom, ha nem ragadok ceruzát, nem akarok még nagyobb depibe esni és elkeseredni, hogy ez sem sikerült megint. Nyem tudom, mi a baj velem... talán elfáradtam és kevés figyelmet kapok azoktól, akiktől jól esne egy dögölj meg is. Mindegy.

Estére készen lettem a 2 napos projektemmel... egy párat, azaz kettő darab tündér szárnyat gyártottam, mert úgy gondoltam miért is ne. /Kaptam egy tippet és azonnal kipróbáltam tegnap hajnalban. A lényege röviden, az hogy a körömlakkot kell ráerőszakolni a fémdrótra és utána hagyni megszáradni./ Nos én a végén még kicsit alakítgattam rajta ezt azt... ilyen lett. Igen, tudom az én nyakamban eléggé buzis, de a méretek miatt gondoltam így fotózni. Nekem egyébként tetszik, akkor is ha buzis meg akkor is ha nem. X"D

Három pont

Üdv blog és népe! :)

Életemben először úgy érzem, hogy nem akarok valamit. Páratlanul szar és nyomasztó érzés.
Jelen pillanatban, hiábavalónak érzem megcsinálni a főiskolát... egyszerűen, elegem van mindenből ja és minden porcikám tiltakozik ellene. Próbálom meggyőzni magamat, hogy már csak egy kis időt kell kibírni és vége van ja és biztos forrásokból tudom, hogy tényleg nagyon ostobának kell legyek ahhoz, hogy ne sikerüljön megcsinálni a diplomát. De tényleg, szóval nem is értem mi van velem. Nem érdekel már az egész, ehhez képest meg szerdán egy előadást kell tartanom... és próbáljam meg tartani magamban a lelkesedést, pff nem megy. Iskolába se akarok járni... semmit sem akarok. Illetve, de szeretnék, de most nem megy. I don't care... ennyit erről.

Sok dolgon gondolkozom, mi lenne ha...és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor is ugyan itt tartanék, sajnos vagy sem. :S (Am. meg el kellene kezdjek kutakodni munka után és kamatoztatni a tudásomat, meg a tapasztalataimat.) Elveszettnek érzem magam, az álmaimat már lassan egy dobozba préselem és egyre kevesebb leszek, mert nem tudok kibontakozni. Ja és ma a buszon hazafelé, azon gondolkoztam, sok ember szart sem ér. Ekkor megfordult a fejemben és is ez a kategória vagyok, sőt engem le sem szarnak, csak ha kell valami, akkor kis fiók előhúz és kivesznek belőle... hát mit mondjak elkeserítő érzés. Plusz belegondoltam hány barátom volt... a végeredmény mindig ugyanaz, mert mindenki elhagy vagy elfelejt. Sajnáltatom magam, nincsen jó kedvem... nincsen kedvem élni sem.

Úgy érzem, hogy pont pont pont

Halottak napja

Heyho!

Ma egy picit lapos leszek, de ingerem támadt az írásra. ^^  Mindenki orrba-szábja halloween-ezik, amivel alapvetően semmi problémám nem is lenne azonban, a saját hagyományaink kárára? Nem tudom, kinek hol van a határ, de én nem fogok úgy megtartani egy ünnepet, hogy csak 'egy buta tömeg cikk leszek' azzal, hogy nem tartom meg a saját hagyományainkat. Ami, történetesen a megemlékezés ünnepe és nem a bulizásé, nem azt állítom, hogy főbűn aki nem így él vele, meg ilyenek és arról sincsen szó, hogy bárkit is rossz szóval illetek miatta. Egyszerűen csak annyi, hogy nekem sok. Lassan mindenhonnan az folyik, hogy tök lámpás így úgy, mindenki zombinak, csontinak, boszorkánynak, cicának és egyéb dolgoknak öltöznek be és így mennek bulizni meg stb. Mindegy én sosem szeretettem ezt a dolgot, akár mennyire is szeretem a jelmezkészítést és egyebek. :D Ennyit az én halottak napjámról, én gyújtok egy gyertyát és pont, nem viszem se túlzásba és nem is felejtem el.

"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása."

                                                                                  Fekete István