Június 04.

Tegnap nagyon magam alatt voltam... hagyjuk is inkább. 

Mai nap eseménye volt, hogy erőt vettem magamon és megnéztem az új X-men filmet. Nem csalódtam atom nagyon jó volt, utána 1 órát olvasgattam a Marveles világ dolgairól a Wikin, persze angolul, mert magyarul semmi sincsen fenn. Valamivel okosabb lettem, már amit felfogtam az olvasottakból.... nagyon szövevényes a képregényes világ és durva, hogy mi hogyan volt... vagy lehetett volna. Engem ez tökre érdekel.... végre valami, olyan dolog, ami fiús és én is szeretem hurrá. Nem úgy mint, a sorolhatnám....

Tegnap hajnalban leültem firkálgatni és továbbra is túl sok az elvárásom magammal szemben, így nem igazán megy a dolog. Nem tudom elengedni. Szenvedés megy továbbra is... alacsonyan van a vércukrom egész nap szédelgek és továbbra is semmit akarok csinálni és teszem is masszívan. Nem tudom vége lesz-e?

*elmászik az ágyba*

Június 02.

Áhoj!

Ma reggel felkeltem és leadtam a munkaügyi papírokat, ami azt jelenti, hogy idén nyáron nem fogok dolgozni. A napsütéses reggel helyét, megint a szürkeség és a zuhogó eső vette át, nagy bánatomra, mert itt fagyoskodom a szobában... Előre lépés elővettem ma Ottókát és pár pengetés erejére, aztán persze eltettem mert nagyon nem érzés van bennem. Sajnos...

Ma nagy valószínűséggel kiszabom és megvarrom magamnak az övtáskámat... feltéve, ha találok hozzá cipzárat akkor főleg megvarrom. Egyébként semmi újság nincsen, az emberek továbbra is bámulnak állandó jelleggel, de egyre jobban kezdem leszarni őket, pláne mert nekem meg mocskosul tetszik az új séróm. :3

Régi naplóm bejegyzései közt a következőket találtam (humoros gyerek voltam mit na mondjak):

Amikor még minden számítástechnikai tudásomat tanultam valószínű akkor jegyezhettem fel ezeket, a grafitiket. Ha a windows visszapofázna, mit mondana?

- A számítógép szabályosan fagyott le OK/ Mégse.

- Nincsen elég szabad hely a törlés végrehajtására, törölje a felesleges file-okat majd próbálja újra.

- Hibás parancs vagy fájl, állj a sarokba!

- Fatal Error:

     A windows most nem ér rá...

     Nincsen a hűtőben elég sör?

     A CD-t tönkretettem kérem a következőt!

     Az egér nem található, a folytatáshoz kattintson az oké gombra.

*délutáni szünetre megy*

22 óra és itt is vagyok.

Nem tudom mit szerettem volna még írni azóta, már eltelt egy kis idő... eltumbrlöztem az időt, de nem bánom úgy sem volt valami produktív a mai napom. X-ment, Maleficentet, meg ilyen friss mozifilmeket akarok nézni... bár lenne rá elég pénzem, de jelen pillanatban egy vasam sincs. A kártyám minuszban van, nem akarom jobban terhelni inkább... így is remélem azt levonják és huss. :D Egyre hidegebb és sötétebb van, továbbra is nyirkos az idő és fos, főztem magamnak egy kancsó forrú teát, reménykedem, hogy kívül-belül átmelenget, mert különben megint lebetegedem. :I Nyem szeretnék....

Tegnap hajnalban találtam a szobámban egy pici, üvegkeretet hátlappal, ezért kinyomtattam fekete-fehérben a Will cosplayemet és kitettem az asztalomra... Olyan awesome, arra vagyok a legbüszkébb, pláne mert nyertem is vele, őt követi a sorban Koujaku. Nem lesz a cosplayezésem sem olyan hosszú életű dolog, mint terveztem, sajnos. De nem baj, feladni nem fogom, csak lassítok és jegelem amíg kell. Valahogy túlpörgettem a dolgot és most nem olyan Fun, mint régen volt....

Lehet neki kezdek most még rajzolgatni.... meg színezni, mert ingerenciám van rá, plusz annyi mindenki munkájában gyönyörködtem, és zavar hogy én is képes lennék rá, csak lusta vagyok meg STB, szar és pont. Nem állítom, hogy nem fog jobban menni, hiszen ha összerakom a régi és mostani rajzaimat, már nagy előre lépést tettem, de még mindig nem eleget. :D Gyakorolnom kellene, ez a szó örökké kísérteni fog.... csak azért mert én nem szeretek annyira gyakorolni, nem az a típus vagyok. Sőt, legtöbbször inkább hagyom az egészet, mert nem akarom újra és újra és újra megismételni.

Pár blogger oldalát még olvasom, főleg akik még életben maradtak... de már őket egy kezemen tudom csak megszámolni, persze magyarokról beszélek. Külföldiek is vannak, de ott inkább csak a szép képeket lesem, lusta vagyok angolul olvasni, tudom szégyen.... Magyar alkotók-bloggerek, hova tűntetek? Írjatok, minden betűmorzsa segít életben tartani. Emailben is csak töménytelen boring dolgok jönnek, mint a sulis üzenetek, flyerek meg stb. Rendes dolgok semmisem... :c

Június 01.

Új hónap jött, ezzel együtt egy új énem is.

Mindenki nagy meglepetésére leszartam mindent és azt tettem, amit végre én akartam saját döntésből! Bátor voltam és levágattam a hosszú (egyenes formátumban, fél-mellig-érő) hajamat. És most, az emberek nem győzik feldolgozni, megérteni miért tettem...  Én meg csak meg vonom a vállamat és azt kérdem, miért is ne tettem volna, ez csak haj? Igen, három évig növesztettem és meguntam vége, sok ok miatt döntöttem így. 

Leírom miért is:
Első sorban főleg azért, mert igénytelennek éreztem magamat;
a tükörbe nézve reggelente egy hajótörött Robinsont láttam az arcom helyén;

nem szeretek sokat foglalkozni a hajammal... és a göndörrel pedig kurva sokat kellene.

Nem éreztem magamat túl fiúsnak vele,

nyáron melegít, ha fúj a szél az arcomba pakolta a tincseket, 

amik nagyon csiklandoztak, néha meg szúrtak eléggé.

A hajvégeim katasztrófálisan el voltak töredezve

Sokszor és látványosan csúnyán hullott a hajam, 

nem beszélve arról hogy milyen nehéz volt a fejemen. 

Ja és ennek a tetejébe még mocskosul öregít is a hosszú haj. ^^ 

Szóval elmentem a fodrászos barátnémhoz, aki meg nagy örömmel szabadított meg terheimtől. 3 óra munkája alatt, megfiatalodtam és megcsappant a haj mennyiségem és hosszom, könnyebb lett a fejem és nem kicsit divatosabb is. Átváltoztatott teljesen és nagyon tetszik, bár hamarosan újra kell menjek, ezek után majd rendszeresen, mert mocskosul gyorsan fog nőni... sajnos. :C De a jó benne, az hogy mindig majd valami újat ki tudok próbálni és többet nem lesz hosszú, sem közép hosszú hajam. :D Erre az életemre végeztem vele.  Íme az átalakulás eredménye....

 És most minden egyéb másról írok. :)

Hónapok óta kerülgetem a forró kását, akarom meg nem, talán meg majd és társaik. Amit szerettem eddig csinálni, már nincsen meg bennük a FUN-faktor és hogy őszinte legyek, sajnos többet töröm a fejem és tudnék sírni miatta, mint kellene. Ezért nagyon nagy valószínűséggel a cosplayes és nagy mennyiségben a rajzos dolgaim amik függőben vannak be lesznek fejezve, hosszabb időre. Magamnak sem mertem eddig bevallani, hogy ez csak pótcselekvés... nem lesz semmiféle új terv, az a pár ami van talán meg lesz csinálva és pont. Nem lesz több kontaklencse és paróka rendelés sem, úgy érzem kihoztam magamból mindent amit tudtam. Már nincsen ami motiváljon, hiába próbálnak a kedves emberek szeretgetni és biztatni, a belső iránytűm (még akkor is ha szar), de másfele mutat. Szerintem elértem azt, amit másnak sok évek alatt sem sikerül, és most meg már nem akarom tovább folytatni...ha emiatt megutálnak, csalódást okozok vagy szánni fognak akkor így jártam, de nem kényelmes már mások bőrébe bújni. Önmagam akarok lenni, álarcok nélkül. Azt szeretném, ha a tükör a fürdőszobában, azt mutatná, aki most vagyok és nem azt aki lehetnék. És nem a megtörtség szól belőlem, hanem a realítás élménye. 

Rajzokról meg hát, sosem voltam olyan penge mint ahogyan mások, ez is csak egy valami ami megy egy szinten és kész. Már elértem abba a fázisba, amikor szívesebben nézem másokét, sem mint, hogy én leüljek alkotni. Minek? Elégedetlenkedni fogok vele és csak bánatos leszek, hogy nem úgy sikerül, ahogyan szerettem volna. Az emberekkel is így vagyok picit, minek beszélgessek, ha a szöges ellentétpárját fogja kihozni, abból amit szeretnék.... akkor inkább befogom és nem beszélgetek. A csend néha jobb, mint kinyitni a számat és bármit is mondani, ez van. 

Most nyáron szerintem azért lesz a legjobb nyaram, mert mindent le fogok szarni, ahogyan most a vizsgákat is meg minden mást is. Úgyis újra kell csinálnom a tárgyakat... igazából minél többet vagyok a suliba, annál jobban  rájövök, hogy nem túl sokat segít abban, hogy túlélők legyünk. Legalábbis ebben a világban...vagy az én világomba, úgy érzem kinőttem az iskolát.... nem érzem magam oda valónak. Retek-nagy hazugság lenne magam fele, ha azt mondanám jól érzem magam ott, túl sok mindent tudok és látok, amit még sokan nem és nem akarok oda tartozni. Sokszor gondolkozom azon, mi lenne ha....

Nem végezném el vagy elvégezném? Mind a kettő esetben semmi.... menne tovább az élet. Mert így sem biztos, hogy meg lenne-e a diploma vagy sem. És ha megvan... sok értelme van? Nem hinném. Amit meg dolgozni szeretnék lehet nem is vennének fel vele. Sőt néha azon gondolkozom, akarok-e egyáltalán dolgozni? Azért, hogy úgy legyen mint most diák munkában? Inkább léptem, le azért hogy itthon legyek, sem mint hogy ott keressem a pénzt és töltsem el az időmet, az életemet.... a fiatalságomat. Hmm nos ilyen kérdésekkel van tele a fejem... rengeteggel. 

Nekem mi a tanulság, amit továbbítani tudok mindenkinek: Az, az hogy a legjobb megoldás az, ha nem oldod meg őket, csak ha eljön az idő. Amikor amit helyesnek látsz, az a helyes! Nincsen egyéb jó megoldás, egyetlen helyes döntés van, ami szívből jön. És senki ne féljen kimondani azt a szót, amitől retteg vagy a megoldástól. Istenem, mennyivel előrébb volnék, ha lett volna merszem nemet mondani! Emberek, merjetek ellenkezni és kiállni mindazért ami nektek helyes. Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk egyforma sorsra szánva nem lehet mindenkinek egy megoldás a jó megoldás. Szóval, aki mer az előrébb jut, aki elnyomja magában, amit akar megbánja és nem is csak egyszer.

Nem tudom mi lesz vagy mi nem a jövőben, de amit nem akarok arra nemet fogok mondai. ÉS a legfontosabb, ami nem az én gondom azért nem fogok aggodalmaskodni többé.  Mellékesen a facebookról kitöröltem közel 200 embert, tudom gonosz vagyok, de minek nekem ennyi ismerős pluszba?

Május 27.

Üdv népek! :D

Ma egésznap Garfield voltam, lustulás a négyzetre emelve szinten, kicsit a végére már frusztráló volt a semmit tevés, de nagyon jól esett, és volt is hatása. Elővettem a gitáromat is és az elszakad húrt, megjavítottam és visszatettem a helyére Ottókára. És a megpimpelt elszakadt húrnak, most a legszebb és legtisztább a hangja olyan kis fényesen zengő, hogy jó érzés volt pengetni, bár könnyen hangolódik még....

Nagyon régi szokásomat vissza fogom emelni ide a blogra, tehát lesznek képek is mindenféle dolgokról, hogy kicsit hangulatosabbá varázsoljam a falat, mert tök csupasz szegény már egy ideje. Plusz tudom, hogy van aki már nagyon hiányolja a rajzaimat és verseimet is... :3 Versekkel nem tudok szolgálni, nem érzem magam olyan jó írónak, ezért nem is írtam már régóta. Plusz sok versemet inkább letagadnám, mert szörnyen gyerekes és semmi mondandója nincsen. :S A rajzok hát.... nos, valami hasonló... semmit sem fejlődtem benne, főleg mert nem ültem le rajzolni, már jó rég óta. Viszont, nagyon sok refencia képet gyűjtögettem, meg segédanyagokat, hogy megértsem az anatómiát, a test vonalait, mi hova tart és hová tapad, feszül és dudorodik. :P

Tovább haladtam a jelmezzel is, megszegtem a foszló anyagot és felvettem, ahogyan kellene rajtam álljon és csodák csodájára előre sikerült, olyanra mint a képen... szóval nem voltam miatta szomorú. :3 

Megpróbálkoztam ma a cell-shade színezéssel is és botrányosan rossz lett, ezért inkább kiszíneztem egy picit, ahogyan jónak láttam. Az egyiket elmentettem, a másikat nem... mert nem kell mindent sajnálni alapon. A tumbrl-ön meg a devin órákat szörföztem és meglestem a kedvenc rajzolóimat, próbáltam megérteni mit-miért-hogyan szoktak ők a saját kis világukban és rájöttem, hogy továbbra is elképesztőek. Sok külföldit szeretek és vannak szerencsére magyarok is, őket ilyen kis gyöngyszemeknek tartok. 

Az angyalkámat próbáltam újrafesteni nos ilyen lett...

Mai digital média részleg gyakorlása...
van még mit tanulni... :I

Devis ajánlós rovat  (A magyar alkotókról szól)

Panka: Ő az a nagyon tehetséges alkotó, aki olyan szépséges arcokat és angyalokat rajzol és fest, hogy bármilyen kedvemben vagyok a munkáit nézve mindig nagyon elmerengek és rájövök, hogy ezért érdemes alkotni. Szóval szeretem a hölgyet és a munkáit. Pár szóban: tündérmesés, elmerengő, angyali.

Nami: Aki, úgy bánik a vízfestékkel, mint ahogyan senki sem. A kis ball jointos babáról, meg olyan fotókat készít, hogy az nem semmi! A darkos, hűvös képei ugyan olyan ütősek, mint a barátságról és összetartozásról szólóak, nagyon jól tudja megragadni a pillanat kockákat, érdekes, hogy a képein érzékelem azt, hogy picit távolságtartóak.... legalábbis nekem. Pár szóban: ezerszínes, hangulatos, távolságtartó.

Maxi:  A technikai vegyítéseitől mindig csak ülök és tátom a számat, a flat coloros, régiesített képeit is ugyanúgy szeretem, mint a színeseket. Maxi karaktereiben van valami megfoghatatlanság. valami kis titok, amitől az ember szeretné fejtegetni, hogy akkor most mi is van. Pár szóban: titokzatos, vegyített, állatkás.

Eenii: Őt azért becsülöm nagyra, mert mindig képes tovább lendülni, emelett lelkes és nagyon ügyes, belevaló blogger. Nagyon kedves és sajátságos, barátságos szép képi világba önti, az érzékeny kis karaktereivel, azt ami éppen foglalkoztatja. Arról, nem is beszélve, hogy képregényt is készít, meg olyan animációkat, amilyeneket én soha sem fogok. :D  Pár szóban: bájos, kedves és kis finomkodó.

Mára ennyi minden jutott eszembe, lehet a jövőben mindig írok valami kis rövid ajánlást valakiről... hogy valamit tegyek azokért, akik alkotó művészek és nem kapnak elég supportot. :) Ha én lusta vagyok dolgokra, akkor legalább ennyit megtehetek másokért. :3

Május 26.

Nem mentem be ma dolgozni.... upssz. A héten már csak csütörtökön megyek be dolgozni, aztán hétfőn majd aláíratom a munkás papírosomat és viszlát munkahely! :'3 Tévedés ne essék annyira azért nem szertettem ott lenni, remélem szidják a hátamat, ez van a diák munkások ilyenek, és így is én még félévet voltam ott, szóval ha nem tetszik nekik, akkor nos. *insert káromkodás here* <3

Helyette lefordítottam a maradék oldal szöveget, kisebb-nagyobb segítséggel és most majd nem sokára lektorálom, amit írtam és küldöm is el emailben, legalább ez az egy tárgyam legyen meg.... vagyis hát legyen meg minél több. :P Meglátjuk mennyire tudom megbeszélni a tancikkal. :) Közben elküldtem a javított verziót. :))

Megjött ma délután a borvörös paróka és asfdfghj, nagyon tetszetős, bár még messze a final formjától. :D

 

Kakken webcamos képecske, de nem baj a semminél jobb.... háttérben a kupival, ami egy darab sötétítő függöny, meg random cuccaim a falakon. Egyébkén annyira nincsen is kupi a szobámban, na-jó talán csak egy kicsit van, de nem gázos még nincsen ingerem, hogy elpakoljak. Majd hamarosan lehet, hogy lesz, ha sokat gondolok rá. :D Holnap megvarrom a jelmez maradékjait és neki állok majd ékszereket csinálni. :3

Május 25.

Sokat javult a kedvem péntek este óta. Szombaton akár hiszitek vagy sem, de leléptem a munkahelyemről, mondva azt, hogy kevesen vannak ma és tutira nem fogok itt ülni. Fél kettőkor úgy elhúztam, hogy csak na! És ez az apró mozzanat, most egészen odáig repített, hogy nem izgat ki hogyan osztja be az idejét. ha én nem megyek akkor nem megyek, ha utálni fognak, ha nem. Leszarom! Nem az én bajom.... túl sokat törődöm másokkal. miközben velem meg senki sem, vagyis nagyon kevesen! <3 Ennyit rólam, a halak pasi, aki 2 nap után nem bírja el élni önállóan... de mindig próbálkozik. :D Érdekes is, és egyben ez a tragédiám is.

Szóval szombaton hazaértem, délutánra felkaptam a fotós táskámat és elmentem a Budai várba a cosplayes barátaimat fotózni a szettjeikben és el kell mondjam, tök jó volt. És büszke vagyok magamra, hogy mertem nemet mondani, arra amit nem akartam és azt tettem, amit akartam. :D Gyakrabban kellene ellenkeznem, kár hogy gyáva vagyok... de majd változtatok ezen is. Estére elfáradtunk elmentünk egy újabb lehetséges főhadi szállásra, bezabáltunk visszanéztük a képeket, aztán elindultunk hazafele. :)

Ma reggel gyereknap alkalmából megjutalmaztam magamat egy usb végű billentyűzettel, jófélével és utána jó gyerek módjára neki álltam fordítani a fősulis feladatot, mert nem akarok a többiekkel kitolni, holnapra kész is lesz a 4 oldalnyi angolból magyarra fordítás, buddhista szentirat szövegekből. :3 Behozom magamat, megoldom ezt az iskolás dolgot is nem fogom hagyni elúszni! Nem baj ha tovább kell maradjak, addig is lesz diák bérletem... de nem örülök, hogy így lehúztam. De valamit valamiért, semmi sincsen ok nélkül, ha nem megyek dolgozni, soha nem lett volna saját szobám! Szóval ezért megérte egy évet csúszni, akárhogyan is lesz a vége ennek az egésznek.

Észrevettétek kezdek visszatérni a blogra? :3 Az élet apró örömei...
Most megyek házit írni, megszállt a szent lélek... nem tudom mi van velem. biztos az agyamra ment valami. Ja és mellesleg most már elárulom nektek, tavaly október-november környékén, azért volt a nagy meglepim hogy tetoválásom lett! :3 Ezzel leptem meg magamat még születésnapomra! Szóval mostmár nekem is van sajátom és magam miatt akartam és imádom. <3 Nem több nem lesz, egyenlőre. <3 Igen, menő vagyok és még van bőven ez az a tarsolyomban. ;)

Na, jóéjt, remélem már nem tudtok aludni. :'D

Május 23.

Eltűntem minden honnan... sok mindenen gondolkozom és arra eszmélek fel mindig, bármi is az amin éppen jár a fejem, nincsen benne sok vidámság. Ahogyan belül bennem sem, hiába minden. Akire szükségem van nincsen velem, amit szeretnék mindig messzebb úszik amint közelebb lépnék felé. Annyi minden van bennem és mégis, örökké kevésnek érzem magam belül. Emellett unalmasnak és érdektelennek, én azt gondolom az emberek így látnak... és most jön a java akármennyire is tűnhet úgy, hogy megbízom mindenkiben... senkiben sem bízom, sőt még magamban sem. Ezért nem nagyon tudok mit kezdeni sok mindennel, többek közt magammal se.

Olyan mintha, egy átok ülne rajtam, attól a pillanattól, hogy megszülettem, nem sokan maradnak meg a környezetemben és a legtöbben ha megunnak odébb állnak. Nem fáj, de nem esik jól sem. Ma azon gondolkoztam a fürdőkádban, ha írnék egy búcsú levelet és elküldeném mindenkinek, ki hogyan reagálna arra a hírre, hogy többé nem tud velem beszélni majd és nem tudunk találkozni sem. Egyetlen egy embert láttam magamban teljesen megsemmisülten zokogni, és látni azt ahogyan nem tudja elviselni a tényt, hogy már nem élek. Egyedül érte és csak érte vagyok hajlandó életben maradni, ha már neki sem jelentek semmit akkor....

Nem vagyok hangulatban, ez van érzelmi hullámvasúton vagyok állandóan, napról napra nem akarom azt, amiért régen úgy sóvárogtam. Egyre kevésbé vonz az ötlet, hogy bárhova is menjek többesszámban... minek? Amikor én mennék, akkor meg mintha a szavaim a szél süvítése volna, nem kapok rá választ, hagyjuk inkább akkor a legjobb dolog amit tehetek, hogy itthon maradok a szobámba bezárkózom, teszek be valami kellemes zenét és olvasok vagy kockulok vagy valami olyan tevékenységet csinálok, ami nem hasznos de addig is ébren vagyok. Nem tudom már sok minden felől, hogy akarom-e....

Egy biztos nem akarok haszon ember lenni, aki csak azért keresi fel a másikat mert valami kell, mert éppen mesélni szeretnék, inkább akkor csendben maradok és senkihez sem szólok. Majd megbeszélem magammal, abban úgy is profi vagyok. Ahhoz képest, hogy mindenki szerint életképtelen vagyok egyre többször jövök rá, hogy tényleg igazuk lehet, bár akkor sem hiszem el mert ilyen.

Nem szeretek ilyen lenni, de ez is én vagyok.

Május 07.

Munkaügyi papírok leadva, már csak várakozni kell és remélhetőleg jön majd a fizetés is. Elhatároztam, nem maradok tovább, júniusig vagyok hajlandó ott maradni, utána biztosan lelépek. :D Nem minden a pénz, még akkor is, ha a világnak ez a mozgató rugója, én idén nyáron pihenni fogok, ha a fene fenét is fog enni. December óta munkában vagyok, mint diák... de valójában a munka, amit végzek egyáltalán nem "diákmunka" jellegű. Teljes munkaidőben dolgozom ott és kevesebb a fizetésem, mint a munkatársaimnak, ezért diák munka.... most e májusi hónapban is 160 óra felett lesz a teljesítendő munkaóráim száma. Elfáradtam, nagyon. Ha sikerül a májust túlélni akkor az azt jelenti, hogy december óta ledolgoztam pontosan 763 órát, 78 nap alatt, ami egyszerre vagány és nagyon-nagyon durva azért. Sok dolgot megtanultam, de nem merném kijelenteni, hogy számomra annyira hasznos volt.....

Tegnap este neki ültem kicsit firkálgatni, hát eléggé kijöttem a gyakorlatból, kezdem azt érezni, hogy amit tanultam vagy tudok kezd semmivé lenni. Pont ezért hangszert sem veszek inkább a kezembe, jobb ha nem fájdítom magamat belül. Így is van éppen elég dolog, ami miatt aggodalmaskodhatok és teszem is.

Május 01.

Nem bírtam ki! Az ujjaimban van a gépelhetnék, még akkor is ha túl kicsi a cucc, amin gépelek. :)
Ma láttam egy vlogos videót és azon gondolkoztam el, hogy mennyire örülök, hogy én nem ilyen műfajban tolom. Nem akarom a gyártóját bántani, de ha nincsen egy karizmatikája az embernek, akkor inkább ne.... borzalmasan rossz volt. Én is ilyen rossz lennék benne egyébként és örülök, hogy a szar vlog videóim örökre eltűntek a semmiben. :D Habár nagymamám szerint, semmi sem tűnik el a netről, mert ami egyszer felkerül az ottmarad. Hát nem egészen.... de nem hülyeség. 

Kész eldőlt a lelkemben a nagy zűr és fostalicska, ott hagyom a munkahelyem.... nem is értem miért halogattam eddig. Túlságosan empatikus és szociális tudok lenni, viszont én nem szeretek ilyen lenni, mert könnyen átveszem az emberek rezgéseit és hangulatát, sőt még a gondjaikat is. Csak azért akartam tovább ott maradni, hogy az ott dolgozó munkatársaimnak könnyebb legyen, közben sajnálatos módon a saját dolgaimról megfeledkeztem. Így még egy évet ráhúzhatok az iskolára, mert 2014 januárjában nem vizsgázhatok le.... taps magamnak. (és a b*******ba a munkával, mert amiatt nem tudtam megcsinálni, amit kellett volna...) Nem izgat túlságosan, hogy jön a nyár, én idén nem fogok dolgozni, leszarom hogyan lesz, de én nem csinálom tovább. A cuccomat elviszem onnan a francba és pá, úgy is van új munkatárs, akit rendesen vettek fel oda, tanulja meg a dolgokat és engem hagyjanak békén. Egyébként is diákmunkában dolgozom napi 11 órákat és van olyan nap amikor bizony meg kell szakadni, időnként 2 ember helyett dolgozom és még ostoba emberekkel is kell foglalkozzak. Elég volt mindenből. Én nem ezért tanultam, nekem nem az a szakmám, és hosszabban nem is érdekel se a marketing se a kereskedelem se a szolgáltatás ipara, eddig sem kértem belőle ezután sem fogok. Szóval most május végén pontot teszek az ügyre, ha tetszik nekik, ha nem. :) Szabad ember vagyok, nincsenek bilincseim és önként több béklyót nem vállalok be!

Hugom tegnap ballagott és olyan gyönyörű volt! <3 Annyi sok fotót csináltam, hogy van miből válogatni. Én meg jó lazán öltöztem fel és a végére kakkenné fagytam, de legalább nem esett az eső mert úgy bűvöltem az eget, hogy majd a ballagás után essen. ÉS bejött, szóval mutáns vagyok és kész. :)

Űha idő van ....hamarosan találkoznom kell a többiekkel...előre is félek biztos "jó" lesz.

Április 30.

Itt a sokat emlegetett jelmezről pár kép, amiket már elkezdtem kitenni a net hálójára. Egy párat majd még retusálni szeretnék, csak nyűgös vagyok meg stb. A játék (dmmd), amiből a karaktert (Koujaku) vettem egy visual novel BL játék volt. Régóta készült ez a jelmez, a mostani 2014-es MondoConon versenyeztettem meg, csak egy nevezésre volt elég, de az is valami! Mert, 150 versenyzővel szemben az is szuper, hogy a legjobb technika kategóriába, kerültem.  ^^

 

Április 29.

Heyho!

Túl vagyok a MondoConon, szép volt jó volt, versenyeztem és nem nyertem, de benne voltam az esélyesek között. Sírni nem fogok érte, más dolog miatt, viszont sokat az utóbbi időben. Egyszerre vagyok hiperérzékeny magammal szemben és másokkal meg érzéketlen, ritka rossz párosítás, de komolyan. Hiányzik a blog, hisztis vagyok, mint egy kamaszlány.... bár ne lennék, tudom rajtam múlik. 

Borzalmasan fáradt vagyok, élet unott és menthetetlenül szenvedek, mindenféle értelemben. A fősulis dolgokat sikeresen idén is eltoltam, az sem biztos, hogy meglesz valaha a diplomám... kételkedem már magamban is. Szóval lehetségben van, hogy passzíváltatom magam egy időre, mert nagyon nem megy. Köszönhetem magamnak a munkahelyemnek, annyira tudtam, hogy így fog lenni, egyszerűen éreztem. Bár annyira nem kell az a diploma, de lehet bánnám, ha nem csinálnám meg, fene tudja. :S

A gépemről továbbra is semmi hír, kezdek róla lemondani teljesen. Rajzolni már nem is tudom mióta nem... talán 2 hónapja lassan, ami nagyon furcsa. Régen fél naponta volt valami, most semmi... lehet annak is annyi. Nem értem mi történik velem, de valami nagy változás van most belül, nem tudom mi lesz belőlem, félek is talán magamtól. És egyre többször veszem észre, hogy időnként mindenkit szeretnék jól megverni, és ebben az a szörnyű, hogy nem tudom hogy azért mert magamat szeretném ezzel büntetni, vagy jutalmazni. Tudom ostobán hangzik. Néha jobb lenne egy medúzának lenni vagy egy kis kavicsnak. :( 

Nem értem magam, nincsen önbizalmam és mégis mindig rám hallgatnak. Ezek szerint, én mindenki életére tudom a tutit, csak a sajátoméra nem? Remek... Erről jut eszembe, kaptam születésnapomra utólag ajándékot és elkezdtem olvasni ezt a könyvet és nem tudom letenni, nem is fogom, hamar kiolvasom. Szép és hasznos gondolatokat kaptam kézírással bele, ami még hangulatosabbá és személyesebbé tette nekem. (SZóval, aki tervez valakinek könyvet adni, írjon bele pár sort, KELL!) Az ajándék másik fele egy gyönyörű kis tollas álomfogó volt, amit nyakban tudok hordani, mert olyan mini! De olyan kis énes lett. :)

Nem tudom írtam e vagy sem, de végre van saját szobám és zöld. És elférek benne és kurvajó és csakazenyém, még nincsen rajta ajtó, meg még pár dolog hiányzik, de szeretem. Nagyon hangulatos.

Elalszom.... megyek nem tudok többet írni, nem látok már és mklnajsdékgw.

Április 23.

Hali!

Nem túl vidám a kedvem, annak ellenére, hogy sok jó dolog történt is velem, most valahogy sokkal több a rossz. Feladok mindent, amibe belekezdtem, úgy érzem annyira szépíteni szeretném a saját valóságomat, hogy az már fájdalmas. Minden, amibe belefogok egy kétbalkezes próbálkozás és a végeredmény is olyan... Legyen szó a rajzaimról vagy bármi egyébről, nagyon elegem van az egész mindenből. A jelmezes dolgokkal is nagy valószínűségekkel is felhagyok és szépen lassan a többi tevékenységemmel is. Semmi értelme, azoknak a dolgoknak amiket szeretek, semmire sem viszem belőlük és már csak több fájdalmat jelentenek, mint örömet. Időnként azt kívánom magamnak, bárcsak elvesztettem volna a kézügyességemet, amikor a kutya megharapott és akkor nem lenne ilyen gondom. Lebénult kézzel nem lehetne semmit sem. Nem értek semmihez, kontár vagyok.... okoskodó idegesítő, nagy arcú, egoista, önimádó majom. Ezmind. Utálom magamat és amiket elkövettem, egy evolúciós zsákutca vagyok, bármerre is indulok el. Nem örülök, hogy a világra jöttem... nem tudok örülni, meghalt az a részem. Már réges - régóta csak egy tévedés vagyok... és ezt már régen is tudták mások, én még csak most ébredek rá. :C

Április 04

Üdv!

Heyho mindenkinek. Kedveskéim, azért nincsen blog, mert nincsen laptopom, szegénykém meghalukált... de most nagyon, egy műtétre lesz szüksége szak szervízben és az sem biztos, hogy menthető. Reményeim szerint, nem fog a kukában landolni.... Nagyon bánatos vagyok miatta, még sok más egyéb dolog miatt is persze, de ez a nagyon-nagyon rossz. Új gépet, meg egyáltalán nem szeretnék venni, pláne nem a win 8-as rendszerrel bírkózni. 

A gépem halálának az oka annyi, hogy eddig is tudtam, hogy problémás szegénykém, az áramot vevő transzformátorjánál, tehát ott ahol a tápot kell rácsatlakoztatni. Az akkumulátorja is lehet, hogy évek óta rossz volt, de rendeltem hozzá egy másikat, ezen a héten meg is érkezett, azonban addigra meg elromlott a gép. A csatlakoztató fej belül eltörött... ergo a gép nem tud felvenni áramot, ami ciki, mert akkor meg be sem kapcsol, így jártunk. Azóta nincsen gépem, nagyon jó mert egy csomó időm lett, nincsen felesleges face, tumblr, meg stuff. Viszont, nagyon rossz, mert még jobban kezdek elszigetelődni és a diploma munkám sem szüli meg saját magát sem így, sem úgy. Nem tudok blogolni. Persze van a hugom gépe, de nem szeretem annyira azt(ezt) a jószágot... nem az én világom, mondjuk úgy, bár ezen futna az Alias 3d modellezős Maya program. ^^

Készülök a jelmezemmel, maár majdnem teljesen készen van, a szobám idén nyáron valószínűleg teljes pompájában készen lesz majd. Úristen mennyi munkám lesz majd vele....-.- De nem baj egyszer csak kell rendesen megcsinűlni, utána már nem kell többet megcsinálni. ^^ Yeyy. Jelmez ügyre visszaugorva, megint versenyezni fogok vele, nem cél a nyerés, hiszen én már az vagyok több értelemben is. Inkább azokat, akik szeretik ezt a karaktert szeretném megmutatni, nekik, hogy nép én így elevenítettem meg. <3 Aztán vagy szeretnek, vagy nem. 

A táblagépemnek ezért örülök, és gondolom, azt hogy jó befektetés volt, most szükséghelyzetben tudom használni, ha kell. Plusz mostanság rákaptam egy játékra.... amiért oda vagyok, hátránya real timeos a játék, de lelkileg meg tölt feltölt, szóval amikor van egy kis szabadjárat az unalmas életemben, akkor go a netre fel és play it. :D

Nem tudom leghamarabb mikor tudok teljes nagyságomban, vagy valamilyen formámban visszatérni ide... mert a suli mellett a munka is ott van és hát minden időmet ha tudom pihenéssel, meg a jelmezemmel töltöm el, bár ebben a hónapban próbáltam és sikerült is időtszakítani azokra akik vevő rám. Érdekes mód működött, örülök, hogy nem kellett előtte időpontot kérni, hogy jó lesz e, csak úgy spontán jössz, aha, jó.  :D Sajnálom, hogy ez van sokszor, nem mintha nem érteném, meg hiszen én is ilyen lehetőségekben vagyok egyenlőre, de majd változik ez ezt az egy kis évet ki kell bírjam, már nem sok van hátra a főiskolából. Bár sokan azt mondják addig jó, amíg főiskolás vagyok.... hát van benne igazság de, én nem állítom ezt.

A héten orvos váltás is történt, mivel már nem lehetek a gyerekorvosomnál, szóval ennyi minden van, a többi majd jön és ennyit tudok írni. Aki bloggerkedik még sok sok bejegyzést nekik, helyettem is, aki olvasó annak remélem, lesz mit olvasnia mindig. ^^ Aki meg úgy gondolja, ahogy eddig is volt lehet írni keresni, elértek maximum kicsit késve válaszolok... de általában hamar visszaüzenek. ^^

Addig is, minden jókat nektek
Pápá

Március 24

Üdv.

Nagyon pocsék nap a mai, egész napos pihenésemet délután 13.15 kor megszakítottam és felkeltem, de nagyon álmos voltam és nyűgös is. Elmentem megmártóztam, hajat mostam, magamba diktáltam némi ételt is. Felöltöztem és olyan 15 óra körül fényképezőgéppel a táskámban megindultam a világba fotózni, sajnos annyira rossz idő fogadott, hogy eszembe sem jutott elővenni a kamerát a táskámból. Fújt a szél, hideg volt, nagy esőfelhők... esélytelen volt a dolog. Haza vergődtem olyan 16 körül és azóta atompusztulat van nálam. Semmire sincsen erőm, levegőt venni is terhes, nem esik jól semmit sem tenni. Még amit szeretek, az sem érdekel. 

Ez már a vég... megpróbáltam a gépre feltenni egy játékot, de nem jött össze, mert befagyott tőle a rendszer. Ezentúl letöröltem egy csomómindent és még mennyit kellene. Olvastam egy fél órácskát a trónokból és angoloztam egy órát, de az is ilyen kb. csak tegyek valamit, mert elpusztulok volt. Nem tudom mit fogok így elérni az életemben, egy rakás talicska kecske golyónak érzem magam. Látvány nélküli zuhanórepülésem kezdetét vette, remélem nem fog annyira fájni.

A blogot sem írom, már egy ideje, főleg mert nincsen mit, meg lehet hogy ebből is kinőttem és én is az elhalálozó bloggerek listájára leszek felvésve.... Nem vagyok túl vidám és nem látom létezésem és munkásságom értelmét sem... úgy érzem mindenkinek szétosztottam, amim volt és semmi sem maradt meg belőlem. Napról napra kevesebb életerő marad bennem, egyre kevesebb mosoly és a régi álmodozó énem is kezdi a meséket elfelejteni, szóval köszönöm a világnak, hogy a pusztulás felé sodor....

Utolsó dobbanás

Nyers fémes csattanások
 egymás után monoton ritmust alkotnak,
Lassan dobbanó szív szapora
 szusszanata fogyakszik egyre rohamosan,
Hideg fém hatol lassanként a kamrákba,
 s hirtelen átszúrja a pitvarokat,
Megáll a vad lüktetése,
 már szivárog forró karmazsin színű vére.

(P.B. 2013.12.09)

 

 

Március 19

Üdv emberek!

Rendhagyó dolognak számít, amikor már van egy kis időm, szóval jöttem blogolni egy kicsikét. :) Rájöttem, hogy nem csak nem jól osztom be az időmet, de még lusta is vagyok. A lustaság is relatív, inkább írnám fáradtságnak, mert soha nem tudom rendesen kipihenni magamat. Szóval ez van, nem vagyok valami tudatos, bár igyekszem változtatni magamon és az életemen. Kezdem magamat rászoktatni a rendre és a rendszerességre, arra hogy most erre ennyi időm van és eddig és nem tovább. Muszáj gyakoroljam ezt a merev betartom-ságot, különben szétfolyok, mint a vizecske a tenyérben. :I

Hát amióta nem voltam itt fenn a web-tér-hálós betű tenger és halmazok közt, sodort magával az élet, megjegyezném hogy, néha szánalmas és nagyon kurva unalmas sodródni az árral. Néha megéri egy-egy szép kövér hullámért, de egyébként, meg jobb csónakban lenni vagy még jobb a parton. Nézni, ahogyan sodródnak az emberek a vízzel. :) Viccet félre téve, amikor nem vagyunk benn, akkor be akarunk menni, amikor meg benn vagyunk mennénk kifelé, érdekes milyen hülyén működik az ember. :S Sosem voltunk egy normális faj, kinek jutna eszébe kitalálni egy villanykörtét, ami nem működik elektromosság nélkül. Durva, hogy kitalálunk mindent és mindig kell hozzá valami, plusz hogy működjön is. Nem vagyunk olyan okosak, mint gondoljuk, szerintem.

Az élet azt a szituációt tette elém, hogy októberig leszek ott a munkahelyemen, legalábbis ha nem szorulok rá, nem szeretnék ott maradni. Jelen pillanatban ezt tudom most mondani, szeretnék minimum egy nyelvvizsgára meg egy jogsira valót összeszedni, a többit meg majd meglátom mibe szeretném fektetni. :) Persze csak jó befektetéseket szeretnék csinálni, mint például ( ezek megvalósultak) parafatábla a falamra, lézeres nyomtató, fülhallgató, matrac stb. Ja igen, úgy matrac van az ágyikómban, 14 év után ki lett dobva a kakkenné préselt szivacsom, helyére került egy rugós matrac és nagyon király! Még hozzá kell edződnöm kicsit, mert furcsa ez a kényelem, a régi kifeküdt szivacsos megoldás után. Szóval, mostmár nem leszek gerincbeteg jó esetben, remélem. :) A következő, majd a székem lesz vagy mostanság vagy később, csak azt a széket amit kinéztem, az sokba kerül és a székeknél mindig félek, hogy megbánom, ami most van annyira nem rossz, de jónak nem mondanám, mert hosszútávon nem lehet rendesen ülni benne, mert elfárad az ember mindene. :)

Suliban, hát a farkas és a három kismalac esete fordítva, mindenemmel azon vagyok, hogy elstartoljak onnan, elmúlt a nagy szerelem és elhivatottságom. Szeretnék mihamarabb végezni... letenni a diplomát és puszi, köszi, csá. :D Szakdolgozatom témáját kifundáltam, elkezdtem kidolgozni is nagyon alaplángon, a papírokat meg majd, nagyon hamarosan elindítom, április közepéig legkésőbb. ^^ Nem akarom idén is elbukni, mint a múltkor, az nagyon csúfos volt. :c A többi tárgyat megcsinálom simán, terveim szerint.

Annyira gyorsan mennek egymásután a napok, utálom őket. Időnként, jó hogy pörgés van és nincsen megállás, de egyébként meg nagyon szar, nem tudok találkozni azokkal akikkel jó lenne vagy nem is akarnak ez a másik opció. A születésnapomon rengetegen írtak nekem, tök jó érzés volt ennyi embertől egy kedves mondatot kapni, bár nem fogok elfolyni a székről tőle, de jól esett. ^^ A születésnapomkor megfogadtam, hogy új filozófia szerint fogom élni az életem, aminek a jelmondata: Ez nem az én gondom. Hasznomra fog válni, a sok mindenki terhe után, hogy nem cipelem magammal mindenki baját-bűnét-bánatát. Eddig szuperül működik és kezdem élvezni is, ennek a mondatnak a hatását! Újítást is véghez vittem a kis szánalmas életemben, nem én vártam az ajándékokat, hanem én szerettem volna adni másoknak. Meg is fogják kapni, amint tudom oda adom nekik vagy ha jelentkeznek értük, addig itt fognak díszelegni nálam, legrosszabb esetben nálam marad és annyi lesz a hozzáfűzni valóm, hogy nem az én bajom. :3 Majd még a cosplayes meglepiket is, el kell valamikor kezdjem, őszintén szólva, hogy én fogok kapni azt kétlem.... de meglátjuk, nem bízom semmiben sem ilyen téren. Ilyen lettem. :I

Ha már cosplay és jelmez, akkor jelentem 10 nap és kész leszek teljesen Koujakuval, a karddal nem leszek meg... mert béna vagyok, de a többi faszalesz! ^^ Nagyon hajt belül valami, hogy nagyon minőségire csináljam meg, annak ellenére, hogy nagyon nehéz kombókat választottam, de meglesz! ^^ Remélem nagyon fognak majd szeretni akik lesnek, ha kész lesz....tévedés ne essék, én nem hírnévért csinálom. Egyszerűen szeretem a kihívásokat és jól érzem benne magam. És örülök, ha mások esetleg örülnek, hogy úúú baszki, életre kelt a kedvencem... stb. :3 Én is szoktam mindenkire és a megoldásaira csorgatni a nyálam, szóval nekem tökre örömet tud okozni vagy fel tud dobni, ha olyan jót képes gyártani. ^^ Versenyezni is szeretnék...meglátjuk.

Rajzolni és fotózni alig van időm, annak ellenére, hogy most már egy szintre sikerült eljutnom. :) Magamról szoktam kattintani pár képet, ha van rá kapacitásom.... persze, mert egyre hosszabb a hajam és van egy varázsa, persze csak addig tartom majd meg, ameddig meg lesz a cosplayes fotózások és utána majd, megy nyáron a kukába, mert rövid hajat szeretnék végre. :3 Sokkal pasisabbnak nézek ki, pláne úgy, hogy most már állandóan kell borotválkozni. Ha elfelejtek sem nagy katasztrófa, kezdek rájönni, hogy nem olyan rossz dolog ez a kis borosta téma. Változnak az idők... én is, kezdek felnőni, bár soha nem akartam. Ezvan. :P És elárulok egy kis titkot magamról, van tetoválásom, aki tudja az tudja aki nem, annak meg jó reggelt. ^^ Képet nem fogok direktbe kitenni róla, de néha lehet hogy ki villan majd, elkerülhetetlen. Büszke vagyok rá és szeretem nagyon és nem lesz belőle több, elég ez az egy! Reméljük a jövőben is így fogom gondolni. X'D

Elálmosodtam, a mondani valóm is elfogyott kiteszek pár vegyes képet... :D 

Have fun!

Március 06

Heyhó! :)

Bár itt inkább csak hely van, sem mint hó. Semmi sincsen és sok minden van, ennyivel tudnám jellemezni, ami mostanság van körülöttem. Ha itthon vagyok, gyorsan elmegy az idő, ha nem itthon, akkor meg nem akar telni. Mocsok egy játék... nem szeretjük egymást az idővel. :S

Kezdek kijönni a blogolásból is olyan értelemben, hogy nem tudom már miről írjak. Mert, már semmi újat nem tudok mondani, adni, stb. Beszürkültem... elvitt a hétköznapok rohanása, a sok teendő amit egymás után űzök és szüntelenül csak jönnek szembe. Másoknak csinálok ajándékokat, gondolkoztam azon is, mi lenne ha nem adnám oda és megtartanám magamnak őket. Nem megy, nekik lettek készítve... nem tudok ekkora mocsok lenni, nem megy. Szóval majd odaadom őket, de nem írhatok még róluk semmit sem. :c

Ma megpróbáltam kesztyűt varrni, és totálisan katasztófális lett, elment a negyed napom rá,végül a kukába dobtam, ennyit ér. A szabásmintát, amit gyártottam, is utána fogom dobni kb. Szóval ezt még hanyagolom, ezt még nem tudom megcsinálni....:s Vagy csak szimplán béna vagyok hozzá. Mindegy is nem érdekel az egész.

Február 27.

Üdv Népek!

Össze vissza van most erőm írkálni, rapszódikus üzenmódban.

Ismét sűrű hetem volt... szinte már kezdem megszokni, hogy nem vagyok jóban az idővel, valószínűleg nem jól osztom be. Vagy csak egyszerűen sok dolgom van, nos mind a kettő. Apró szösszenet írásokra volt időm és erőm a héten. Nem tudok mit tenni, ennyi van. Élek, nem virulok, inkább csak szürkülök, kezdek átmenni élőholtba... az életkedvem meg hagyjuk inkább. Egy kitömött döglött állatban is több élet van, mint bennem.




Ma is volt egy beszélgetésem, amitől jobban érzem magam. Utána hazafele menet megláttam Narit is, majd este még 3 ember beszélgetett velem. Felrajzoltam a jelmezre a mintákat, már csak festeni kell. És máris rohanok lassan aludni, meg enni, meg fürdeni mert reggel indul tovább a hajtás. Amilyen jó indult a nap olyan pocsékul érzem magam, jó hír kezdem kinőni a szuiciditást. Továbbá kitakarítottam a szobámat, szeretetlenségemben és magányomban, pedig másoknak készítek ajándékokat. Este a díszpárnákkal alszom, mert, úgy kevésbé érzem magam egyedül. Az iskolai órákra is csak azért fogok bejárni, hogy rajzolhassak, ez a tanulság for me.

A diplomázáshoz kitaláltam a témámat, már csak neki kell essek. A parafatáblámra, sorban tűzöm fel a fontos és kívánságos dolgokat, persze nem halmozom el, hogy használható maradjon. Továbbra is utálom a hosszú hajamat és igen tényleg le lesz vágatva, amint megvolt a jelmezes fotózás. Kábé nyáron valamikor, utána zselézve és waxolva lesz, barátkoznom kell az érzéssel. Nem, nem lesz ask fm.-em sem most sem soha, mindenki elér itt-ott. Érjetek be ennyivel. Szét fogok esni, ráadásul kezdem érteni, hogyan működik a tumblr :D. Még ami van bemásolom ide és mentem, borzalmasan szar poszt volt ez... érdemes volt ma is felkelni kb.

Február 26.

Végre most sulizás közben, van egy csepp időm írni egy keveset. Nagyon megy az idő, és alig haladok... egyszerre a munka, az iskola, a barátok és a szabadidős elfoglaltságaimat kordában tartani időnként teljesen lehetetlen. Mindig valami áldozatot kell hozzak, valamit, valamiért alapon. Van, hogy az alvásról, az evésről, a barátokról vagy valamilyen tényezőről mondok le, hogy tudjak létezni. Utóbbi időben, mint látható volt a blogra más egy kis időm sem maradt legnagyobb bánatomra.

Kis pihenés miatt, meglógtam az egyik óráról, gépezni kicsi hogy azért na legyen már valami jó is ebben a napban. :) Megfőztem a kis poros levesemet és lassanként meg is fogom evetkézni....

Február 25.

Cosplayes látogató volt ma nálam, kaptam egy kis lelki erőt.
Dilemmákba estem....suli vagy munkahely melyiket válasszam?
a, egyik sem
b, suli
c, munkahely
d, mind a kettő

Február 19.

Üdv népek!

Jesszusom, az egész napom egy erő próba volt nekem. Hajnal 5 kor feküdtem le, mert jelmezes dolgokat készítettem, övcsatok alapját. Reggel tízkor keltem és go tovább bank, iskola 1, bérletvétel, iskola 2. Utána ügyintézés, másolgatás és nem mentem be órára sem. Délután go a parókáért, aztán haza, itthon tengernyi feladat vár, számonkérés stb. Most van éjfél és még mindig nem jutottam el oda, hogy a táskámból kivegyem és elrendezzem a papírjaimat, holnap nem fogok korán bemenni.... úgy is estig leszünk. Minek siessek...
Fáradt vagyok lusta vagyok írni. Mára ennyi.... :C

Február 16.

Csááá, népek! :3

Tetszik ez a nap. Bár reggel nagyon szerettem felkelni és menni dolgozni, de csak elindultam. Első dolgom az európarkban az volt, hogy go to the automata és megnézni, van e már fizu... Várakozáson felüli eseményre lettem figyelmes az egyenleg lekérdezés szerint Megjött a bérem! :3 Máris jobb kedvvel mentem fel az emeletre és kezdtem neki a munkának. Eltelt a nap volt benne sok-sok jó és egy negatív pillanat is, ami egy mosollyal és egy alázatos hallani akart bocsánat kéréssel elrendeztem. Am. meg leszarom, ha kell neki a pecsét akkor várjon... én dolgozom ott, gőzerővel, aki sorban áll kuss és várja ki a sorát. Ez az én véleményem, nem az én érdekem, hogy ha tönkre megy a cucc, utána tudok cserélni vagy reklamálni. Szóval, így a neten kereszül is üzenem, neked még akkor is ha nem olvasod, hogy TÉRJ MEG! :3

Haza estem és anyu összetört egy kis asztali lámpát, ami sajnálatos, dolog. Viszont a jó benne az, hogy én meg a maradványokból meg tudtam csinálni a sajátomat! Közel 25 perces munkával megoldottam a helyzetet és 4 év után végre készen ég a szobámban, olyan széééép. :'3

A fizetésemről már megvan a forgató könyv... sajnos el kell külteni, de ez feltétel ahhoz, hogy legyen még. :D Ilyen a világ. Lesz kettő cosplayes kellék, amit legyártok és megajándékozom vele a tavaszi és nyári társaimat, akik egyikek a sok titkos kedvencem közül és tök felemelő érzés, hogy én a kis senki majd mellettük lehetek. :"3 Egy másik nagyon-nagyon kedves jelmezes Barátomnak meg festek egy nagy méretű képet, ami 60%-ban készen van. Már csak apróságok hiányoznak, remélem ha meglátja akkor ütni fog a kép. És még ajándékok terén hátra van, az amit csináltunk év elején. Én elvileg 5 embertől fogok kapni és én 5 embernek adok... arra is már körvonalazódnak a tervek. :3 Szóval rettegjetek, emelett, meg lehet, hogy csinálni fogok egy kis játékot a cp-s oldalra... hátha! :)

Hmmm... Lehet, hogy még ma este befejezem a festményt, mert van időm és kedvem is.... meglátom. Örömet akarok szerezni mindenkinek akinek úgy látom hogy érdemes, szóval azoknak szeretek adni. Egy dolog szokott rosszul esni, amikor valakivel megbeszéljük, hogy meglepjük egymást és egy oldalú lesz a dolog és én nem kapom vissza. A két kezem nem elég rá, hogy elmondjam ki és mit ígért... de már nem számolom, de persze el sem fogom felejteni... nekik egy ideig semmit sem fogok. Igen sértettség és keserűség van bennem miatta, bocsi érző lény vagyok és szar érzés ha átvernek, vagy ha a vártat soha nem kapjuk meg. Ennek ellenére nem vagyok kapzsi...remélem, vagy legalábbis csak egészséges szinten belül. Ha van ilyen....

Belefogtam egy remix készítésébe is, de nagyon ótvar szegény.... majd valami csodát teszek azzal is. A képregényt jövőhéten már elő fogom venni és neki kezdek a folytatásnak, mert most úgy érzem elég ingerencia gyűlt bennem, össze hogy tovább foglalkozzam vele. Plusz szeretnék az írónak is kedvezni egy kicsit, mert tök rég óta nem adtam neki sem élet jelet.... és nem akarok eltűnni. Még akkor is ha úgy nézek ki. :) Eltűnés ügyben az arc szőrzetemet, fogom majd a napokban eltűntetni, mert megint sok és nem szeretem....öreg bácsinak néznek. >.< De én nem vagyok bácsi, egy fiatal 20-as éveiben járó srác vagyok könyörgöm!!! És már sok kötött kockás és nagypapis pulcsijaimat is kidobáltam, szóval nem mondható ez meg az! :) 

Úristen annyi mindenhez, van most kedvem, mint például: Divatfotózást szeretnék, Cosplayes fotózást, úgy is fotózni, hogy én vagyok a fotós.Werk videót, valami videóklippet csinálni, még többet festeni, varrni saját tervezésű ruhákat, átalakítani egy kicsit az élőhelyemet (tervekszerint nyáron), előre megírni a diploma munkámat, lógni azokkal, akiket csípek, folytatni a hastáncot, elkezdeni edzeni, levágatni a hajam (tervben nyárra). Letenni a nyelvvizsgát, megcsinálni a jogsit, meg még sok minden egyéb. Meglátjuk mennyi jön össze belőle.... :s tényelg kevés az időm egy hét alatt 3 nap munka, 2 nap a suli és marad 2 szabad... bűvészkednem kell majd. Mert a szabadnapok sem mindig szabadok...mert mindig van valami. Ez a hét is így fog kezdődni.... ügyintézés orrvérzésig, hétfőn csak 3 helyre kell menjek. LOL Fuckmylife. :'D Most jöttem rá, hogy nem is lapoztam a naptáramban.... *áthajt februárra* ... basszus 2 hét és vége februárnak! 

Így hogy a ****ába lesz kész a jelmezem...o.O ?? Na jó, holnap kőkeményen minta rajzolás lesz, azt hiszem. Meg purhhab working.....no de most neki kezdek a festének, mert ez a kevés kis időm is elszalad. Ja és utóírat, köszi pár embernek az elmúlt napokban, hogy tartottátok bennem a lelket. Érdemes volt, nem süllyedtem el! <3 

Baiii~

Február 14.

Üdv Mindenki! :'D

Először is Boldog Valentín, napot azoknak, akik ezt az ünnepet megtartják! :) Akik megünneplik ezt az alkalmat, kívánok nekik sok kitartást egymáshoz és boldogságot is. Én, speciel ezekkel a gondolatokkal tudok hozzájárulni, több emócióm nincsen. Nem is baj, nem az én ünnepem. :P Gondoltam, hogy teszek ki valami szép szerelmes számot, de inkább meggondoltam magam, nem teszem ki túlságosan is magánügy. :D Szóval sorry, nem lesz érzelgős epilepszia roham giccs rózsaszínű tütüben kismajom ez a blog. X"D

Sok minden újjal nem tudok szolgálni, jó a kedvem élek és ennyi kb. :) Van kedvem blogolni, de csak egy picit, ma olvasni szeretnék és felkészülni a mai délelőtti órákra, mert ma hímzésből és cosplayes technikákból fogok egy mini kurzust tartani magánszemélynek. 

Ezentúl, voltam Bursa Hungarica díjátadón, hát mit mondjak volt egy olyan része, amikor nem csak én éreztem magamban azt, hogy ez KÍNOS! 3 ízben is az volt, annak ellenére, hogy ünnepivé akarták varázsolni a hangulatot szerintem kicsit bugyuta lett.... de ez a személyes véleményem. Szóval egy szép nagy kék mappában van egy gyönyörű emléklap és az irat, ami bizonyos támogatással illet meg. Remélem, így azért már könnyebb lesz...a családomnak egy kis időre a diákmunkás fizetésemnek + iskolai szoctámogatással + bursával. Ennyit tudok tenni... én tényleg igyekszem tenni mindenért. :)

A napokban elkezdtem törni a fejemet, hogy mi is legyen a diploma munkám tárgya-témája-tartalma. Senki sem tud benne segíteni, pedig örültem volna, ha megtudom vitatni bármivel, de mostanság 3-4 ember kivételével mindenki LESZAR! Igen, nagybetűvel szar le... nem baj majd én is gyerekesen viszonzom, ezt a nem kedves viselkedést. Üzenném nektek, hogy nagyon nem jól esik. :( Hát rendkívül nehéz szülés lesz, de Április 25.-ig mindenképpen valamit ki kell hozzak, magamból, mert most nem csúszhatok le, különben most sem tudom letenni a diplomát... ja és akkor még nem beszéltem, arról, hogy a nyelvvizsgát is le kellene tenni hozzá. :C A pénzzel talán nem is lesz baj, csak a tudásomat kellene felcsiszolni kicsit, hogy ne legyen potyára vizsga, bár megvallom az sem zavarna ha kettesre sikerülne, hiszen nem kerül bele a papírokba, de azért jobb szeretném ha ötössel tenném le, mégis csak boldogabb lennék, a jobb teljesítmény miatt. :3

Majd a jogosítvány szerzésnek is egyszer neki akarok állni, nem akarok szégyenben maradni... vannak akik szerint, nem férfi az aki nem tud vezetni... szívesebben tanulnék meg lovagolni. Az is vezetés nem? És különben is a csizmát jobban szeretem, mint a tankolást. Hagyjuk, balfék vagyok. :'D Majd egyszer ennek is eljön az ideje....talán, nem is olyan sokára. Az egyen dolog, amit jól vezetek az a blog! <3 Viszonylag rendszeresen is, kevés képpel de ez van, nem juthat mindenre időm a tökéletességről való ideáimat, már rég kidobtam egy hulladékgyűjtő kukába... 

Ja és befejeztem, én többé nem fogok levelet írni többet, mindenki túl elfoglalt és soha nem válaszolnak. Elfáradtam emberek, nem nyafogásnak szánom, de én nem fogok tenni másokért, van saját életem és ha nem akartok belőlem kérni, akkor nem fogok kaparni senki után. Aki akar keressen meg, ez az új filozófiám, van aki elér és van a kifogás. Utóbbi időben a kifogás több, mint a tett. *Bevesz egy leszarom tablettát* Ezvan, nem várok senkire, aki nem jön velem lemarad. Félre értés ne essék, szeretem a társaságot, annak elleére, hogy antiszoc vagyok, de egyedül is el tudom foglalni magamat teljesen. :D Ambivalens alkalmazkodóképesség... vagy valami olyasmi. 

Tegnap a munkahelyemen elkezdtem szabadidőmben japán kifejezéseket és szavakat átnézni és tanulni, nem tudom milyen motiváció öntötte belém ezt a mozzanatot. Furcsa volt és meglepő... ki hittem volna, hogy egy ilyen számomra halott dolog, egyszer csak felkel bennem? Érdekes... Felolvasni mai napig fel tudom, ami le van írva... azonban nem mindent értek, sőt több, amit nem. x"D Tehát a japán visszatért az életembe, valamiért... még nem tudom miért, de lesz valami.

Sokszor gondolok arra, hogy ez az "egy életem van" és máris elrontottam. Lehet sürgősen valami agytúrkászhoz kellene mennem... vagy nem. Lehet kevésbé érezném magamat retardáltnak, ha a kutyámnak vagy egy plüssmedvének mondanám el, azt ami bennem van. Mert nekik bármit el lehet mondani, nem adják tovább és nem fordul meg a fejemben, hogy untatom-idegesítem-fárasztom-lelkiszemetesnek használom őket. Az embereknél ezt sokszor érzem, mert az is hogy borzalmasan közönyösek és nem is figyelnek oda arra, amit mondok. Ezért nem szeretek beszélgetni csak úgyból, minek? Hogy én érezzem utána szarul magam, hogy .... másik véglet elkezdek pofázni és nem lehet lelőni és akkor megint a gondolatok, hogy sok vagyok és borzasztóan locsifecsi. Önértékelési gondjaim vannak, nos igen! Defektes vagyok, nem kicsit és az a finom műszer, ami azt mutatja, hogy mennyire vagyok egoista vagy utálom magam nagyon csak nem marad egy helyben és ide oda ingadozik. Nem szeretem magam eléggé és nem is vagyok soha elégedett semmivel sem. Ez tény. És itt nyal vissza a fagyi, mert akkor mégsem dobtam el a tökéletességre való törekedésemet... csak hanyag vagyok és lusta? Is-is.

Lehet tényleg ideje lenne egy teljes agymosást végre hajtani rajtam és beállítani valami hétköznapi átlagos szürke szar szintre és akkor nem lenne ilyen gondom, élhetném a mostani fiatalok értelmetlen és boldognak tűnő életét. De én NEM ez vagyok, vannak elveim, ambícióim, ötleteim és sok kétségem, kérdéseim és még sok mindegy egyéb más is. Ezek után felmerül bennem a kérdés, miért pont én? Ki vagyok? És miért akarom tudni? Számít ez? Ha igen miért?---------------- Az őrült és a zseni közt vékony a választó vonal... ha létezik az a vonal! Erre sem akarom tudni a választ, inkább. Egy csomó blogot fogok a követéseim közül törölni... besokaltam? Igen! Eluntam egyeseket és a tétlenségüket. Én is elfoglalt vagyok, s mivel nem tudok sok mindenkivel beszélgetni inkább olvasok, de az hogy nem tudom őket olvasni fáj-hiányzik-stb sok mindent kavar fel bennem, véget akarok vetni a szenvedésnek. Nem akarok szenvedni. Bocsánat. *törölget* 35 blogból 20 maradt meg és ebből 5 maximum ami aktív.... :S

Most van 1:20 perc, kábé egy órája blogolok... és zenét hallgatok még Daft Punkot <3. Tök ellazít. ^^ Ha tudnám, hogy holnap nem fogok cp workshop közben bealudni, akkor ma még neki esnék videó vágásnak is, de az több, mint valószínű, hogy majd hétfőn vagy kedden lesz esedékes. Képregény ügyben nagyon nagy a deadlineom, nincsen lelkierőm leülni és csinálni, tudom szégyen, de nem megy túl macerás, nincsen idegzetem hozzá, nem mondom, hogy nem érdekel csak most neeeeeee. És az a baj, ha fizetnének se tudnék érdemben úgy hozzányúlni. :S

Mára azt hiszem ennyi éppen sok volt belőlem.
Remélem, ti jobban vagytok összeszedettségileg, mint én és ti jobban csináljátok a létezést, mint én.
Üdv Gray voltam. Baiii ~<3