Gólyabál hosszú beszámoló

Nos úgy érzem most már, le tudom írni mi is történt velem akkor. :D Bele is kezdek:

Előzmények:

Az iskola előtt várakoztam, de nem jött senki sem... csak egy cica, az iskola nem hivatalos kabbala cicája, aki nagyon szeretni való. Látta, hogy kinn ücsörgöm a rettenet hidegben, ezért a lábamhoz kuporodott, mint egy jól nevelt kutya. Amikor rápillantottam, oda szóltam neki, hogy gyere kis cica.... és a cica már ugrott is az ölembe. Hosszú percekig csak ültünk kinn, én cirógattam viszonzásképp ő meg dorombolt, valamint a nagy hidegben már ketten voltunk. Neki biztosan jó volt, mert a kabátom jó meleg volt, plusz még foglalkozva is volt vele, nekem meg melegítette a lábam. Na mindegy kutya személyiségű cicákok szeretem az állatkákat és úgy tűnik ők is kedvelnek. :D

Aztán kijött az épületből egy régi diák, közel egy korú lehetett velem... és mivel még volt egy csomó időm beszélgetni kezdtünk. Majd benn az elő konyha részlegen folytattuk a beszélgetést, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélgettünk. Majd közel 1,5 - 2 óra után elindultunk a metró fele és ott szétváltunk. Telefonos segítséggel utolértem egyik o.társam és megkérdeztem angyali ártatlansággal hol vannak már. Mikor megtudtam elindultam oda, ahol már kellően készültek a hangulatra, némi drink kíséretében.

Majd közösen elindultunk, ki az Ecseri parkolójába és vártuk a megmentőnket, aki majd elvisz minket a Gólyabál helyszínére. Nem kellett sokat várni jött is, de addigra már szétröhögtük a fejünket. ( Egyébként annyira durva akkor és ott képes vagyok megfeledkezni magamról, és utána azon rágom magam, hogy úristen már megint hogyan viselkedtem, és nem is szabadna....tudom nem vagyok normális. Cööh) A kocsiban megkaptam a hátsó ülésen a navigátor szerepet, ezt azonban hamar vissza is vették, miután a Jobbra kanyarban, azt kiáltottam, hogy: BALRAAA! Annyira Epicfail volt, egész úton kussban ültem, kész.

Odaértünk végre, pár utcát gyalogoltunk a Kurva hidegben, aztán a többiek üdvözítése után lementünk a pincébe, ahol már javában volt sürgés-forgás-tolongás és a tömeg. :D

A Gólyabál

Beugró gyorsan kifizetve, a welcome drink pezsgőjét megittunk és beültünk gyorsan egy kis sarokba egy asztalkához. Nekem végig annyira fázhatnékom volt, jéghidegek voltak a kezeim, annak ellenére, hogy volt rajtam egy elől igencsak kivágott fekete poló, második bőr fekete pulcsi, a szürke lusta vasárnap reggel 8 óra fantázia névre hallgató kötött pulcsim, valamint a fekete-piros kockás gombolósom és a fekete sálam. Cica nadrág nem volt rajtam, ezt utólag nagy hibának éreztem, helyette egy feszülős cső farmer és az ormótlan nagy téli csónakom volt még, ami belül igencsak bélelt. Na így képzeljetek el, mint egy rossz csöves akire ráadtak véletlenszerűen cuccokat...na hát pont úgy néztem ki, és ráadásként még fáztam is. Szóval tökéletesen nem volt kedvem az egészhez, meg még amik előtte is történtek.

Utána valahogy elindult a buli, az elsősorban álltam és tapsoltam a Béla műhelynek, kicsit olyan volt a perf.jük, mintha a stomp lett volna. Mindenféle zaj keltő eszközeik voltak és azzal komponálták a zenéket. Nagyon állati volt!! Utána jött a játékuk, amikor a hallgatóság vezényelhette őket...én is kipróbáltam, azt hiszem az 5 vagy 6 emberke voltam, és úristen annyira isteni volt na ezt nem lehet leírni sehogyan sem. És külön köszönet egy nagyon drága barátomnak A földanyának, hogy ezt megörökítette az utókornak! Ha a birtokomba kerül tuti feltöltöm youtubera és elérhetővé teszem mindenhol. ^^ Ahogyan mindenkit végig hallgattam kezdtem totál felpörögni, majd hátra mentünk a sötét tánctérhez és elkezdtünk 5-6 an táncolni, de mint a hülyék úgy! Ezen az értendő, hogy ott táncoltunk egymással és nagyon nevettünk közben. :D

Aztán elment az idő már jött is a következő zenekar, és már rebbentünk is át a másik terembe, majd közel 20 perc rendezkedés után el is kezdték. Rettenet sokat kellett várni T.T... de megérte!!! Huhúú, de még mennyire a Hulmán Karma teljes pompával a színpadon volt, ők a suliból összerándult team voltak. Istenem amilyen zenéket lenyomtak, basszus és extázisban voltam az egész előadás alatt. Tapsoltam, úúú-ztam végig, és a legutolsó ráadás számnál már énekeltünk velük közösen. Nagyon nagyon hatalmas tapsot kaptak, a kis drágák nagyon királyok voltak!!! Istenem remélem lesz valami felvétel róluk, egyszerűen kell!!!! 

Majd mikor elkezdtek lejönni a színpadról én, akihez tudtam oda mentem és örvendtem nekik! Majd öt emberke elkezdett dobolni, és elindult valami dob-zene az első körben nem voltam benne, de a másodikban már én is megragadtam egy pillanatra lerakott dobot és átszellemültünk és csak doboltunk ahogyan csak a kezünkből kitelt. Nekem speciel még mindig fáj több ponton több ujjam, mert én mindenfélét próbáltam kihozni abból a hangszerből. A második körben már 2 lány hastánc műsorba kezdett, mert annyira elkapta őket a ritmus. A szerencse az volt, hogy a kezemben dob volt, különben amilyen önfeledt voltam akkor én is kimentem volna, de azt lehet nem nézték volna jó szemmel. X'D Bár tutim kicsaptam volna a biztosítékot, én és a hastánc no igen... ( De kaptam megnyugtatásként pár videót, hogy nézd meg nem vagy egyedül... és tök felemelő, hogy 100-ból egy ember legalább annyira "retard", mint én és profi benne!! ^^ )

Ezek után én még arra emlékszem, hogy annyit táncoltam, hogy fájt a lábam. Becsuktam a szemem és ami jött, engedtem had járjon át és mozgasson ott ahol tud. Nem tudom mit műveltem, de nem is fontos, mert ha tudnám tutira rágódnék rajta, és különben is sötét volt ott abban a teremben, így kívülről sem lehetett látni, hogy ki volt az és mit csinált. Szerintem.... aztán volt olyan szám amit, !hangosan! elkezdtem énekelni, és nem voltam hamis és mertem mások előtt, felszabadultan. Szóval huh nagyon elengedtem magamat, abszólúte szét tomboltam a fejemet a végén már csak azzal törődtem, hogy csak mozogjak. Aztán jött egy pont amikor úgy éreztem fázom, tudtam, hogy elfáradtam. Leültem és visszavettem a csizmámat, amit valamikor levettem, mert iszonyúan fájt a lábam. :'D Durva.

Aztán felöltöztem kiültem egy székbe és próbáltam magamhoz térni, ja ha még nem derült volna ki egész este egy pohár martinit ittam, tehát nem voltam részeg se, spicces. Elfáradtam és az este folyamán a sok történés egymás után láncreakció volt. Mire észbe kaptam menni kellett mert fél 4 körül már zárt is a hely.

Epilógus

Egy kisebb csapat indult haza fele, de a végére csak hárman maradtunk együtt, és elbohóckodtuk az időt én három videót is készítettem erről a csodás hajnalról. Annyira fáradt voltam, hogy ismételtem egy szót, mert azt hittem másikat is használok. Nem sikerült választékosan beszélnem, és így visszanézve nem biztos, hogy videóba vagyok való, borzalmasnak láttam magam kívülről. Csodálom, ti hogyan tudtok elviselni, per pillanat nagyon szerencsétlennek érzem magam, valaki esetlen cserélne velem? Túl sok a gesztusmozdulat sor a testemmel... nem tudom. És a hangom is idegesítő... X'D A metróval hazarobogtam és reggel 6 környékén már otthon is voltam. Ez nagyon parti hard volt, még akkor is ha nem is, de nekem tuti az volt.

Bezzeg no mindegy a tanulság a következő:

"Szépek, ezek az éjszakai fények... tüdüdü visszaadom...
A jeges medvéből nehéz kivonni a jeget és vigyázni kell, mert a kikötött tevének ellophatják a púpjait!"

Köszönöm a figyelmet!

Kézműves barkácstündér

Az egész úgy indult, hogy neki kezdtünk anyuval kiszabni kis zsákoknak való alany anyagot, és aztán nekem kellett volna varrni. Deee, sajnos nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna, állandóan elcsúszott az anyag félre mászott a beszegésem, ezért ideg rohamot kaptam. Sajnos bennem maradt az alkotási vágy nem tudtam leállni, ezért leültem a földre a sarokba és próbáltam a fejemet lecsillapítani. Sajnos gyakran előfordul velem, ha szeretnék csinálni valamit és nem sikerül ott hagyom, de megmarad az érzés, hogy csinálni kell valamit, mivel ha feltámad az alkotási ösztön nem lehet lelőni csak úgy! És olyankor pörög a fejem, hogy de ezt kéne meg ezt de nincs hozzá elég motivációm, mert az előző sem sikerült. Nos ezt a gondolat menetet nem folytatom, mert végtelen sokat tudnék róla írni... aki ismeri, az tudja milyen.

Egy darabig ott ültem még, aztán fel alá sétáltam. Majd jött az ötlet le kell vezetni a feszültséget valami durvával, ezért fogtam 3 darab régi füzetet és kiszedegettem belőlük a fém spirál gerincet. Viszonylag kiegyenesítettem őket, kézzel és egy csípőfogó segítségével. És a kezem már el is kezdett barkácstündérkedni, csavartam és tekertem az anyagot és utána már jött is az ötlet, hogy mit fogok gyártani. Mivel a napokban visszaköszönt pár nagyon kedvenc témám, így juthatott az eszembe, hogy ezzel a technikával már gyártottam egy fanart tárgyat, ami sajnos elveszett. Döntésem tehát az lett, hogy újra elkészítem, és meg is csináltam, talán még masszívabb is lett, mint az előző. Már csak ezüst lakkos festékkel kellene lefesteni és tökéletes is lenne, nekem. ^^ 

Íme a Kandrakar szíve utánzat (minden oldalról
lefotózva); Pssel egy picit megturbózva. :3

Utána bennem volt még a lendület, ezért egy régen kapott fa dobozkámat is befestettem. Az előmunkálatokhoz nem volt kedvem, lecsiszolni stb. stb. Megfogtam és mint a hülye neki estem, skarlát vörös akril festékkel festettem le, természetesen két rétegben. Bár erősen gondolkozom rajta, hogy kellene rá valami minta arany vagy kanári sárga színnel, de akkor meg lehet giccses lesz. Így egyenlőre marad olyan amilyenre sikeredett. ^^ Imádok barkácsolni, és rájöttem, hogy nekem ehhez van tehetségem, amit a kezemmel csinálhatok és persze fontos hozzá az inspiráció meg a kreativitás. A túlzott gondolkozás sajnos nem az én műfajom, ezért is van hogy amit meg kell tanuljak nem megy be a fejembe, amit meg nem kellene azonnal. :D Ez van.

És íme a vörös ládikám, ami titkos dolgokat rejt.

Gólyabál

Úristen nagyon zúzós volt a buli! Igen, a furcsa nyitó sorok ellenére, így igaz én és a buli fogalma mégis csak összeegyeztethető egy bizonyos szintig. Érdekes, picit kinyitottam a magam és a világ fele. Úgy mentem tegnap el, hogy elengedem a féltve szorított gyeplőt és kiadom magamból a mindenféléket. Hát nem bántam meg, azon kívül, hogy a még most sem tudom mi van érzése van bennem, mert nem ocsúdtam fel, annyi minden történt. Hangos zenehallgatás, hosszú társas és egyedül táncolás, zenekar vezénylés, dobolás, nagy öröm mámorkodás, énekelés, lábfájás. Ezekben a rövid címszavakban tudom összefoglalni, meg természetesen ezeknek a vonzatait tudnám még gépelni szünetelen. Kurvára hihetetlen számomra, hogy egy olyan fősulin ahol vagyok ekkora partit lehet csinálni... egyszerűen nem tudom elhinni, de tapasztaltam. És nem először szerencsére.

Nem is tudom hirtelen mit írjak, mert még kavarognak az események és a mindenféle élmények a fejemben, nagyon-nagyon jó féle volt. Majd gondolkozom, mit is írjak le.

Az ünnepek és a véleményem

Ma kaptam egy nagyon szuperjó kérdést, a személyt nem fedem fel, de a kérdését igen és válaszolok is rá itt. Azt kérdezték tőlem, hoooogy:  

" -Van e már karácsonyi listád?"

- Nos van és nincs is. D: Azért van, mert tudom mit szeretnék kapni és nincs mert, nem akarok senkit sem terhelni vele, majd egyszer ha annyi pénzem lesz, mint a szemét akkor majd jól meglepem magam.

Közel ennyi amit égetően fontosnak tartottam feljegyezni, de hogy ne szaladjak el túlságosan, ezért még maradnék a témánál egy picikét. Hőőő nem is tudom hol kezdjem... Kurvára hiányzik a régi blog....T.T Ezt még mindig nem szeretem annyira, sőt talán nem is fogom soha. De mit csináljak...? ( Tudom, szilvás buktát, meg sok alkotást meg nem sorolom inkább) Nem vagyok oda az ünnepekért, sőt nem szeretem főleg azért, mert megy a jaj még ezt meg ezt és ezt is.... és én nem bírom. Ahelyett, hogy mindenki otthon leülne a seggére és örülne, hogy végre együtt lehet mindenki és nem kell sehova sem rohangálni. De persze ez mára már nem normális, ahogy sok minden más dolog is a világban, az én nagy bánatomra.

Persze ez nem vonzza azt maga után, hogy nincs is jó része csak nagyon mindenféle ostoba nem logikus dolgokba csapnak át a vegyünk még ezt-azt témák. Na de nem is kívánok erről többet szólni, mert csak felnyomja bennem a pulzosszámot és elönti egy vödör szarral a fejemet. :D Tovább megyek nagyon sokszor érzem azt, hogy a kifejezett kérésem ellenére is csak azért alapon azt kapsz amire az ég egy adta világon semmi szükséged. X'D Epic de így igaz. Az ideális karácsony az amikor kérsz és azt kapod, és nem mást, mert én speciel mindig azt kérem amire szükségem van, lenne. És bizony szar ügy ha nem úgy van ahogyan azt én szerettem volna, persze baszki hogy morcos leszek, meg nem lesz őszinte a mosolyom. Szar póker arcom van, mit csináljak.... majd veszek fel nap szemüveget vagy nem tudom.

Ha mindenképpen megakartok lepni, akkor mondjátok azt hogy meglepetés és utána kérdezzetek hogy mit szeretnék. Ez bunkóság a köbön, de ja pillanatnyilag ezt érzem, annak ellenére hogy nagyon szeretem azt, ha gondolnak rám akár egy apró szép színes gyönggyel is. Tehát ezzel nincsen semmi gond, csak a kifejezetten és te mit szeretnél jellegű dolgok terén maradok akkor ez a helyzet. Igen egy ilyen korcs felnőtt lettem... sajnálom. Igazából nem tudom, miért olyan fontos mindezt leírni, de miért is ne. Hamár a saját blogom, legalább a saját hamuban sült f*szságaim is legyenek itt. :D

És ha már karácsony, akkor legyen jó sok hó és alig várom már, hogy kirándulhassak a havas végtelenben. Remélem, idén lesz... mert előre megrendeltem és extra hideget is mellé, hogy sokáig kitartson, ergo tartósítva legyen a sok hó. És fotózni sőt meglepően videót is szeretnék készíteni, mert mindenképpen szeretném magamról azt a rövidfilmet saját örömömre. Egyszer talán, csak egyedül kurva nehéz hogy mit ne mondjak... egyszerre fussak, kövessen a kamera is és oldjam meg. Hát bazd+ nem vagy piskóta Gray. :'D És tényleg nem, mert mindig megoldom valahogy csak sok idő, meg úú lemerül akció közben a kis retkes és nem tudsz mit csinálni, az akkora szemétség... és nincs se pót elem, se akksi semmi. Csak te és az a vacak, hányszor fordult elő a két kezem kevés hozzá, hogy megszámoljam. Na azért kellene az álom gép és nem lenne többet ilyen gondom, az tuti. :D

Ismét sokat írok, végre már valami eredményes dolgot is tudok csinálni, a tegnap borzalmas volt. Se írás, se rajzolás, se a létezés nem ment jó formán csak ültem és néztem k a fejemből, hogy mi a jó büdös fészkes fene van velem? Konkrétan semmi, szó szerint. :) Na de ma beaktivizáltam magamat és próbálkozom a poraimból virágozni, mert én nem leszek egy zombi. Jó sokszor vagyok az de nem szándékozom életem java részét ilyen blőőőőh módon eltölteni. Ezért is lesz az hogy holnap elmegyek a gólya bálra akár milyen is lesz és hátha nem lesz olyan amire számítok...

Na jól van mára ennyi elmentem elkészíteni a holnapi előadásom.
Love belétek >.<   <3  Páá

Kérdések

Rengeteg kérdés van bennem, nem tudom valaha feltehetem-e ezeket... Érdekes lények vagyunk mi emberek, összetettek bonyulultak és rendkívül sokfélék. Egyre több bennem a kérdőjel, lehet lesz olyan ami soha nem szűnik meg... Nincs rossz válasz, mivel a feltett kérdés szokott a rossz lenni, milliószor. Ezért is van úgy, hogy nem kérdezek, mert van amit nem lehet rendesen megfogalmazni, s megfogalmazva is rossz. Nem foglalja magába az összes dolgot, így talán szóban nem is kifejezhető. Nem tudom mi értelme volt ennek a posztnak. Igazából csak leírtam, mert éppen rajzolok de nem igazán megy....mivel az este nem tudtam nyugodtan pihenni, a telihold. Az égen fénylő korong megzavarta álmaimat sőt nem is engedett hozzájuk. Ajj nem tudom mi van velem... :D

Viszont most nincs rosszkedvem, sőt kifejezetten mindent napfényesen látok. És ma tavasz érzésem volt, a tiszta kék ég a kis fátyolfelhőkkel tarkított égen és a hűvös napsütés, nagyon kellemes így lassan december elején az ilyen csodaidő. :) Na jó mára ennyi, nem tudok többet írni, így is tök üresnek érzem ezt az írást is... nem tudom. :D

Rajzolás és lustaság

Ma nincsen túl sok kedvem igényeskedni a munkáimmal kapcsolatban, ezért ahogyan sikerültek a pillanatfelvételek a telefonommal, úgy fogom feltenni. Ma hajnalban egy közeli barátomról készítettem képzeletbeli profilképet.

A kis Földanya osztálytársamról

Gyors órai vázlatrajz

Gyors chibivázlatok ^^

Táncolok az esőben

Végre belecsaptam a munka terápiámba és nekikezdtem ontani az alkotásaimat, régi rajzokat dolgozok újra mert nem hagyhatom félbe a dolgaimat. Mindenki a világ végével foglalkozik, annyira vicces, hogy már szinte bosszant. Kit érdekel annyiszor volt már világ vége az esztendő végeken... nem unják még, a világ vége akkor van amikor meghalunk és kész. És nem fordítva. X'D Nem baj a hülye emberek meghalnak, jó lesz nekünk nem kell őket eltartani, ennyi a természet megoldja. Hurrá!!

Na vissza az eredeti témára szóval rajzolok és színezek, mint a kis angyal mivel fejlődni szeretnék az egyetlen út efelé a kitartó munka és alkotás. Céljaimat elszeretném és el is fogom érni, nem adom fel erős hitem van és egyre erősödik a szándékom is, nem menekülök többet, nincs értelme. :D Átváltottam az agyam, ha esik az eső nem az esernyőmet nyitogatom, hanem táncolok az esőben! És mennyire igaz tényleg megteszem nyaranta amikor van nagy felhő szakadás, az egy dolgok hogy utána átfagyok de kit érdekel a lényeg hogy élek, így vagy úgy.

Ez most boldog bejegyzésnek számít, itt hallgatom az anti depi zenéket és ugrálok a székben, rázom a fejem vadul darálom a dalszövegeket és meg vadabbul kattogtatok ez egérrel és koptatom a billenytűzet gombajait. Estére még lehet hogy táncra is perdülök ezzel a lendülettel, én vagyok a nap és annyira sütök fényesen amennyire csak én akarom. :D  Na jöjjenek a rajzok, mert sokat dumálok már megint.

 A hablegényből legalább 10 színezett verzióm lett,
de ez tetszett a legjobban.

Muszáj voltam régi kis kedvenc karakteremet is kiszínezni,
egészen nosztalgikus volt.

Íme Jack és Nath
Ív és Karasu egyik, szerintem legjobb
írásukból a két főszereplőnek fanartja

Tévedtem

Legyen valami boldogabb bejegyzés... hát nem tudom a mai nap végére ez elég nehéz és lehetetlen küldetésnek tűnik. Sajnos, ma este ismét elindult a műsor, pedig azt hittem vége de nem, úgy tűnik ismét tévedtem. Nem tudom meddig lesz ez így még, a legtöbb amit tehetek nem szólalok meg, tűrök és olyan leszek mint az ákása. Nem fogok reagálni, és eggyütt működni sem fogok csak leszek. Tartom magamat nem hagyom azt, hogy beborítson újra ez a szar. Azért sem hagyom, éppen amikor kezdenék felfele haladni, kész én befejeztem nem adok lejebb és nem. Lesz ami lesz, maximum buddha leszek hamarabb, mint gondolnám.

Öhm nem tudom vége...

Belső és a Hangok

A mai nap minden volt bennem, drámától a tragédiáig nem mondok semmit, arra a kérdésre: Hogy vagyok? Hát egyszer itt és másszor ott nagyon erősen liftezem, nem tudom mikor állok meg, de már lassan hánynom kell, mert kikészíti a gyomrom ez az erőszakos fel és le mozgás. Szerencsére ma az iskolában eltöltött idő csodával határos módón kitisztotta a fejemben lévő homályt és a liftezést is lassította. Nagyon jó érzés most picit lassabban haladni, nem érzem annyira kellemetlennek. Sőt egészen jó, de ez még nem a végcél. Kiakarok szállni a liftből, igen ez a végcél.

Videóztam is ma a többieket alkotásközben, hát gyakrabban kellene videózzak... :D Rettenetesen öröltek neki és utána a felvételeket számtalanszor visszapörgetve röhögtünk rajta mint a hülyék. Kurvajó volt ismét nevetni. Rám fért ma, imádom ezt a kis bagázst kezdek otthon lenni. ^^

Mai hátralevő programom az volt, hogy nekiültem elemezni és zenélni. Rendkívül inspiráló volt a mai zen óra tradícionális hangszer hangja és a tus festészet, a cselekvés által a fejemben a káosz megfagyott. Ennek tükrében úgy határoztam itthon megpróbálom megismételni a pillanatot. Leültettem magam a székbe, a mikrofont bekapcsoltam és megszólítottam a hangszert. Belepréseltem a tüdőmből kiárramló lényt. Elindult valami megállíthatatlan folyamat a lény kiszabadult és nem maradt csendben. Ez egy átváltozás volt. Átalakulás ami során, a különből egy lett. Ez az érzés töltött el miközben játszottam. Nem voltam azonos magammal vagy a hangszerrel, pillanatnyi törékeny játékká váltunk. Akár a hangok, amíg léteznek ameddig rezegnek a levegőben. Ez olyan mint egy varázslat.

Azon gondolkozom fel merjem e tenni, vagy úgy el fogják lopni mint a szél?.... Ajj ésésés olyan gyönyörűséges véleményt kaptam rajz formátumban, hogy mindjárt összepisilem a bokámat. Istenem, de jó érzés amikor rajzolnak neked, végre tudom miért szeretnek tőlem kapni az emberek. Leírhatatlanul jó.
Hát népek ennyi volt mára a többit meg úgy is jön.

Más kép a képmás

Nem sok értelme van a címnek, de egy ideje töröm rajta a fejemet... Nincs jó időszakom, azt hiszem megfeneklett a csónakom a végtelen Bermuda háromszögben és elfelejtődött az utazás kezdete és vég célja. Baromira nem érzem jól magam, egy csónakban ülni magaddal, alattam a végtelen víz felettem a végtelen ég levegő és nem tehetsz semmit sem, még csak ringatózni sem, hisz most még hullámok sincsenek. Eléggé ócska tragikomédia tudom jól, de megpróbálom kiírni magamból annak reményében, hátha megkönnyebbülök egy kicsit.

Tudom a világ, azért ilyen gonosz mert én látom ilyennek, lehet valójában nem is az csak a fejemben van a gond. De, ha nem látnám meg, hogy bennem gond van, akkor, hogyan láthatnám meg, hogy a világban van e..nem igaz? Na nem akarok filozofálni, nem az én asztalom. Önvizsgálatom tárgya magam vagyok, beszélek róla egy kicsit. Képzeld el, hogy egyedül vagy a világ nagy eredjében és amit van és használhatsz az csak is a saját akaratod és kreatvitásod és túlélési ösztöneid. Ha nem tudod használni ezeket nem maradsz fenn, mert bizony igencsak farkas törvények uralkodnak és ha nem vigyázol magadra zsákmány leszel. Időközönként felbukkannak segítők de ők sosem lesznek társak, ugyanis nem szabadakaratból lenni társ, az kényszer. És ebben a helyzetben hiába is kérnénk, hogy maradjon velünk, nem tartana túl sokáig.... valami ilyen realmban vagyok és borzalmas harc megy a túlélésért. Könnyed természetem mögött igen súlyos dolgok is vannak szóval nem lennétek a helyemben.

Hajj nem könnyű embernek maradni, de mindenkörülmény között légy ember, hiszen törzsed szilárg és egyenes, az égfele irányítja a fejedet s a földirányába az érzéseid, és érzeteidet. Nincs választásod léted elrendelt és szükségszerű, dolgod a földön örökké csak tanulni s tapasztalni, léted célja a túlélés. Pff ez egy kicsit sem depresszív... te jó ég miért vagyok ekkora idióta? Lehet ha egy kavics lennék szívességet tennék a világnak, és csak "száz millió évenként dobbana meg a szívem". De ne higgyétek, hogy olyan nagy a baj, igazából nem is baj, hogy sokszor megkérdőjelezem magam, így nem tévesztem el az utat... márha lenne. Nincs baj nem olyan rossz a kedvem csak szar ilyen érzésekkel telítődni és ki a ****omnak mondjam el már komolyan, mert nem akarok senkit terhelni, nem kell és nem is akarok senkit lelkiszemetessé változtani elég ha én az vagyok. :D

Na jó mára még egy picit rinyálok és megint befogom azt nagy és haszontalan számat, még jó hogy ezt nem videó formátumban látjátok tőlem, mert akkor még lehet hogy lehánynátok a képernyőt is. Azt meg nem szeretném, hogy nézne már ki szegény elektronikus haszonállatka. A gyomorsavaok ki is marná a LCD-s kijelzőt... istenem most segíts kezdek teljesen meghülyülni, egyre nagyobb hamubasül****ságokat beszélek, hát mondhatom kurvajó. De lehet hogy ilyen ostoba hülyének születtem...Na abba hagytam elhúztam a retkes bakancsomat innen és az óperencián túl. 

Páá, nem tudom megjavulok e lehet sohasem mert .... és a végére egy ego kép of kórsz.

Ír Koncert

Nem vagyok valami blogger hangulatban ezért töménytelen mennyiségű zenét hallatok. Mai legcsodálatosabb utazásomra a Celtic Woman koncertje vitt el. Ennek fényében a blogom színpadára hívom fel ezt az egész varázslatot. Következzék a Celtic Woman!!!

Lilaakác Gésa

Lilaakác Gésa

Méret: 14,7 x 10,7 cm
Technika: Akvarell

Röviden a mai napom szar és szar, hajnalban megcsináltam tökéletesen az előadásom tényleg 98,5% os lett és kinyomtattam, megtanultam és felkészültem, csak kib*szott velem az idő. Mire lefeküdtem aludni, reggel annyira kómás voltam, hogy nem tudtam felkelni. Nem hallottam az ébresztő óra csörgését, meg semmi mást sem megközelítőileg dél körül keltem fel és már késő volt, lőttek a napomnak. Grátiszba kaptam az iszonyatos fejfájást és a fogfájást is ami lesugárzik a torkomba, ennél jobb soha ne legyen. Az egész nap ment volna csodálatosan tovább ha nem kapok kisebb agyf*szt, így olyan szinten elöntötte a szar a fejem, hogy az valami elképesztő. Nem tudtam mit tenni megpróbáltam visszafogni magam, mázli különben sok ember szaladt volna fej és végtagok nélkül a metrón. Na jó innentől van az a rész, hogy a mai nap további részéről inkább nem nyilatkozom, egy hulladék vagyok lelkileg... ha egyáltalán van olyanom.

Figyelem és gondolatok elterelése céljából kezdtem el festeni és ez a szomorú lilaakác színű Gésa nőt. Hát most ez csepegett ki az ecsetem végéből. Már előre tudom kinek fogom elpasszolni, mert mindig a mai napot fogja az eszembe jutattani, és nem akarok emlékezni. Jobb volna felejteni, sok mindent...nem baj egyre idősebb leszek és egyre hülyébb is, így remélhetőleg a memóriám egyre romlik majd. Lemondok a világ feletti uralomról, egy kérésem azért volna a világ fele egy időre most jobb ha nem akar semmit sem, mert végzetesebb leszek, mint a nagy Bumm.

Rajzolós Videó

Üdv újra itt népek!

Nem tudom mikor leszek végre ismét blogformában, igyekszem majd mihamarabb visszacseppenni ide, csak hát nálam, ahogyan az lenni szokott... most rendkívül repül az időm. Sajnos pihenni sem tudok rendesen, de ez van majd csak egyszer mindenre pont úgy jut majd időm, ahogyan azt én szeretném. Jaj, most is ez ebben a pillanatban plusz munkának számít az amit itt művelek, ugyanis már órák óta aludnom kellene. Mert holnap tanárbácsi leszek duplán is, egyszer egy " Tetoválás művészeti" órát fogok leadni, meg délután egy zeneit. De nagy élvezettel fogom tenni, mivel nagyon szeretek tanítani és átadni a megszerzett, megtapasztalt tudásomat. Egyszerűen megy és hagyom, hogy működjenek a dolgok és ha még ezzel tudok is segíteni a többieknek az megint egy nagyon szuper dolog. Na mára ennyi, köszöntem a szíves figyelmet.

Végre volt időm megszerkeszteni a videómat, íme...

 

Csak létezem

Reggel nagyon sokáig az ágyban maradtam és nem is akartam felkelni, mert tudom, hogy a vasárnap eszméletlenül gyorsan elmegy. Olyan 10:30 körül döntöttem el, hogy ideje felkelni végre és kezdeni valamit ezzel a nappal. Kivételesen összehajtottam a romos maradványait az ágyneműmnek, sajnos általában erre egyáltalán nincsen időm sajna. Majd reggelire nagyon finom lekvárral ízesített palacsintákat eszegettem meg, ami még tegnapról maradt meg, kár hogy már nincs több. Utána elkezdtem a kirótt házimunkákat csinálgatni mázlimra a nullánál picivel több kedvem volt hozzá, így nem szóltam a dologhoz semmit sem. 

Természetesen, csak hogy nekem jó legyen ágyneműt kellett húzni és igen összekellett túrjam megint és újra hajtogatni fantasztikus volt. Miután elkészültem a feladatok ezen részével neki álltam porszívózni, de hogy tutira tisztaság legyen a kutyafésűjével a szőnyegeket végig "kaparásztam" és csakis azután kezdtem neki 'takarítani'. Úristen, már egy ideje fogalmazódik bennem, mennyire is utálom a szőnyegeket de ma teljesen kiborultam lelkileg és hivatalosan is utálom a szőnyekeget. Mert retkesek lesznek állandóan, macerás takarítani és mert büdösek és porosak is, szóval ha eljutok addig, hogy saját szoba nekem nem lesz egy darab sem, sehol! Munka után jött a fincsi ebéd és azóta meg csak létezem.

Csináltam pár referencia fotót a következő rajzokhoz, de valahogy nem jön a nagy ötlet pedig a rajzolni érzés bennem van csak az a baj hogy nem megy... pedig rám férne. És nem ártana haladni a mindenféle dolgaimmal, nem tehetek róla munkamániás vagyok, csak ha nincs semmiféle ötlet akkor nem tudom megoldani. Pfff ez a vasárnap felér egy hétfővel, annyira rossz.

Rám esteledett, tényleg semmi értelmeset nem sikerült ma csináljak. Kurvára zavar, hogy ekkora....mindegy.
Aztán régi fotókat és videókat néztem és totálisan kivagyok mostmár, idiótaság ami bennem van, sosem nőttem fel még mindig csak egy árva kisfiú vagyok, és ez annyira durva.

"A múlt már elmúlt lassan csak emlékek és semmi több,
Nem érdemes foglalkozni velül, mert akkor nem vagy a jelenben.
De fontos, hogy ne feledd mennyi lépés van már mögötted......"

/P.B. 2012.11.12./

Így jártam, mert nosztalgiázni mertem így negyed egyig. T.T

Önarckép

  Önarckép

Méret: 15,7 x 15,7 cm
Technika: Ceruza Rajz

 Itthon maradtam, mivel fájó jobb lábbal keltem fel sajnos, eléggé paráztam elindulni így. Amikor vasárnap megtörtént a lábam fájása, akkor köszönöm kaptam belőle eleget és eléggé féltem, hogy ugyan azt még egyszer végig kell csináljam. Mikor belegondoltam, hogy a végeredmény az volt, hogy sírva beestem a lakásba, na nem köszönöm egyszer bőven elég volt, soha még egyszer. T.T

Szóval ma próbáltam hasznosan kihasználni az időt, természetesen hamarabb elment a kis szenya, mint gondoltam volna így nem maradt sok időm szinte semmire. Nem is részletezem, este valamikor neki veselkedtem firkálni, majd a firkát spontán tovább folytattam és láttam az arcomat megjelenni a papíron. Nem álltam meg egy pillanatra sem, csak rajzoltam és rajzoltam és olyan 22 óra körül elkészültem magammal. Komolyan mondom egészen tetszik, úgy érzem fejlődtem egy picit a rajz terén, továbbá azon töröm a fejem, hogy ezt a képet megtartom képregény borítónak, persze ha egyszer lesz képregényem.

Nagyon szeretnék, csak még sokat kell tanuljak még így is, technikailag van még hova fejlődni mind anatómiai és mind eszköz kezelés téren. A komponálás nagyjából kezd működni már, használom a sok olvasott dolgot és kapott rengeteg jó tanácsot. Majd Aramillal (hú de rég írtam így, de furi :P) mindenképpen el kell menjünk művész ellátókba, mivel már egy ideje folyamatosan fogynak a rajz eszközeim és így kicsit nehézkes tovább vinni a tanulmány vázlatokat, meg a firkákat.

A képről egy pár sort még így a végén hadd mondjak. Szóval a képen én vagyok, mint fenn említettem, a könnyedség kedvéért egyenes hajat rajzoltam magamnak. Mivel még mindig tartja valahogy magát a "hajamban a kiegyenesítés", ezért jól megtudtam nézni milyen hosszú most. (Ez szép magyartalan mondat volt, no jólvan) Amikor rajzoltam a képet tényleg így volt rajtam a ruha és nagyon megihletett, ezért kb lerajzoltam olyanra. Összességében meg vagyok magammal elégedve és ma sem vinnyogtam inkább eszközt ragadtam és dolgoztam, nem is volt sok időm gondolkozni a hülyeségeimen, szerencsére. :D

No jól van mára asszem ennyi. Legközelebb lövésem sincs mivel jelentkezem, de tuti fogok... ha lesz hosszú szabadnapom csinálok valami kis videót a youtubera, már régen volt videó. ^^ Ja meg lehet, hogy a buddhás videómat kipakolom a netre, mivel az én munkám és kész. Bárkinek bármije van el tud érni 10 féle képpen.

Na akkor pápá emberek. 

Bonne Nuit!

A Smaragd Herceg

 A Smaragd Herceg

 

Méret: 12 x 10 cm
Technika: Akvarell

A ma hajnali nagy szenvedés sorozatom után, úgy döntöttem kihasználom a rendelkezésemre álló szabad és unalmas perceimet. Ahelyett, hogy gondolkozom hülyeségeken inkább cselekszem és nem vinnyogok, hogy milyen nem jó vagy hogy mi lenne jó. Szóval belelendültem a munkába és elhatároztam, hogy neki állok festeni. És közben gondoltam rátok is ám, hogy biztos kíváncsiak vagytok én milyen munka ütemben, fázisokban dolgozom. Ezért a telefonommal lefotózgattam bizonyos időközönként a képet. Előre is bocsánat de rám esteledett a festegetés végére, ezért a vége fele már életlen és más színűek a fotók. 

A folyamat képek:

Egyedül

Nem akarok egyedül lenni, nem normális dolog fenn lenni 3:14 kor, de mit csináljak ha egyszer bennem van ez az érzés pluszban nem tudok aludni. Borzasztó, bárcsak nem egyedül lennék a takaró alatt, lehet hogy akkor bőven jót aludnék. Sajnálom, de rám tört a magány és nem örülök neki, mivel eddig is bőven jól megvoltam nélküle. Hajjj, miért vagyok ennyire nemnormális, valaki mondja meg miért van ilyen ostoba arcom. Sötét van, fázom, éhes vagyok és pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem megoldhatóak a gondjaim. Mivel a legtöbb a fejemben van és azzal, ahogyan látom a dolgokat; talán túlságosan is naiv és álmodozó vagyok. De nem tudok ellene tenni, ahogyan az árnyék sincsen napsütés nélkül, ekképpen, én is ilyen vagyok.

Gondoltam arra, hogy valami egyszerű cset oldalra belibbenjek és mindenféle következmény nélkül írogassak, és rádöbbentem nem megy hiába is megyek be előbb kezdek el olvasni és felfogni mi is történik sem mint leütnék egy sziát vagy valamit. Egyszerűen nem megy, azt hiszem még virtuálisan is totálisan életképtelen vagyok, siralmas.... kiborultam magamtól, egyszerűen egy lehetetlen alak vagyok. Sose akarjatok ilyenek lenni, komolyan csoda, hogy ilyen hosszú időn át életben maradtam.

Semmi extra

Mivel semmi érdek feszítő nem történt velem kicsit regélek arról, hogy mi van bennem a lelkemben és a fejemben. Eljutottam arra a pontra, ahonnan nincs visszaút, mivel nyíl egyenesen terelődnek a gondolataim egyetlen irányba, nem akarok egyedül lenni. Bár tudom, hogy nem is vagyok olyan egyedül, mert van egy láthatatlan szál valakivel közöttem. Akinek megtudtam a nevét álmomból, de ha nem így nevezik akkor majd én elfogom nevezni az álom után. Nem tudom mikor találkozhatom vele végre, de mostmár ideje volna.

Nem tudom miről meséljek, annyira eseménytelen most az életem, ilyenkor totálisan uncsinak érzem magam.

Nagyon tetszik az új Riri szám ezért ki is teszem, többek között egy picit rólam is szól. Illetve hogy nekem is ilyenné kellene váljak, no mindegy nem is ragozom tovább. "...Shine bright like a Diamond..."

Hát akkor további kellemes estét!

Kényszer pihenő

Rendkívül okos szervezetem van, intelligens módon először görcsöt kap, majd hogy megkoronázza az eseményeket egy lépés után ki is ficamodik. Értem én a célzást, ma sztrájkol és lekvárban van alulírott azaz a jobb lábam, komolyan örülök hogy grátiszba még nem tört ki. :(

Pedig mára volt betervezve a kész szobafal előtti pózolás és trollkodás, meg az osztálytársam költöztetése. Dehát nem egészen úgy alakult a dolog ahogyan terveztem, pedig mindig igyekszem ott lenni ahova elígérkezem, na mindegy. Az élettől most ezt kaptam, kényszer pihenőre lettem ítélve, mert nem hatost dobtam, ezért maradok ki egy körből. Szerintem ez fentről direkt lett így kitalálva, nincs beleszólásom. 

Ezért most itthon maradva fogok alkotni: írni, fordítani, előadást fabrikálni, rajzolni és még talán varrni is. Nem tudok mit csinálni a hülyelábammal... Tovább folytattam egy picit a múlkori rajzomat, és ma tovább fogom rajzolni valamikor.

Hosszú órák teltek el mert varrtam, de éppen most végeztem ezért gyorsan visszatértem. Amit sikerült a fejemben megfogalmazni, azt sikerült megvarrjam. Egy gyönyörűséges bő csuklyás pelerint fekete színben, odáig vagyok meg vissza.  Itt próbálgatom, ötéves hülyegyerek szindróma XD... közben még a szép csatokat is megtervezem hozzá, mert lehet hogy azt meg kapok, annyira boldogságosság. Ha ebben végig mennék este az utcán, jól megijednének az emberek! :D Háhá

(Közben elmászom ismét, mert ki szeretném vasalni a hajamat... rámfér egy kis karbantartás, mert kezd szörnyen kezelhetetlen lenni szegénykém.)

Örömteli hírek

Végre örömteli híreket tehetek közzé. Kezdjük is a legeslegfontosabbal: Elkészült az Álomszoba! Augusztus 8. - November 03. készült, hetente minimum 2 nap 8- 8 óra festés van benne, a matek részét rátok bízom. Csak azért írtam le, hogy érzékeltessem mennyire rengeteg munka volt vele, de végre gyönyörűséges és teljesen pompájában készen van. A teddyvel behajtani tilos táblát már átadtam a tulajdonosnak, így bárki is aki nagyon szeretné újra kifesteni a szobát, nem fogja tudni mert ott a tábla. :D Hamarosan képket is fogunk feltenni, csak igen időigényes mert sok kép meg mindennyavaja, de lesz.

Továbbá mivel tudtuk, hogy ilyen közel van a készenléti állapot, ezért elmentem teaházazni múltidéző találkozó vagy valami hasonló címen ment, és én azonnal bevetettem magamat. Nagyon imádom a jelmezbe bújós dolgokat, a cosplayezés szeretete az ok amiért ennyire beleszerelmesedtem. Szóval most megpróbáltam magam kicsípni, hogy olyan legyek mint egy Viktóriánus korabeli nemes, vagy középosztály kasztban élő. Szerintem igen csak hangulatosan sikerült, plusz a megkapott fotókat retusáltam szóval igen csak feljavítottam a témát.